Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról 1. (Kaposvár, 1967)

VII. Somogy vármegye a kapitalizmus korában (1850-1944) - B) A dualizmus korszaka (1867-1918)

B.

A DUALIZMUS KORSZAKA (1867—1918.)

A történeti fejlődés fővonalában e korszakban a helyi polgárság

erőteljes növekedésére mutathatunk rá, amelynek következtében Kaposvár — a Dunántúlon csak Szombathellyel együtt említhető — igen jelentős fejlődésen ment keresztül. A kiegyezés utáni tőkés fejlődés elsőrenden a hitelrendszer kibontakozásában, a vasútépítés programjának végrehajtásában, a mezőgazdaság kapitalizálódásának rohamos előrehaladásában s az iparnak az 1890-es évektől kezdődő egyre nagyobb méreteket öltő növekedésében mutatkozott meg. A megyében is kiépültek a vasúti hálózat fő- és szárnyvonalai, létrehozták az első ipartelepeket, s a pénzintézetek sűrű hálózata szőtte át a székhelyváros gazdasági életét.

A viszonylag vékony rétegű ipari munkássággal rendelkező megyében (Kaposvár, Barcs, Szigetvár) a munkásmozgalom is kiépítette szervezeteinek kereteit (Általános Munkásegylet, demokrata körök, szak- szervezetek, szociáldemokrata párt, munkásotthonok stb.). Működésük következtében — a megye ipari és kereskedelmi gócaiban — egyre sűrűbben jelentkeztek a különféle munkásmegmozdulások és sztrájkmozgalmak. A század első évtizedében már a kapitalizálódó nagybirtokokon is egymást érték az arató- és cselédsztrájkok. Mindezeken felül ekkor alakultak ki a jobbmódú parasztság szervezkedésének az agrárproletáriá- tus útjától eltérő, de —- ha mérsékeltebb formában is — ugyanúgy nagybirtok ellenes szervezetei is. (Kisgazdák Egyesülete, Szabad Gazdák Egyesülete) .

Látni fogjitk a korszak dokumentumaiból azt is, hogy a földéhség és a munkanélküliség hogyan kergette el ezrével az uradalmas megyéből a kivándorlókat, s hogyan szedte tömegpusztulásszerűen áldozatait az első világháború a 44-es, a 17-es és a 19-es Somogy-tolnai ezredek soraiból. De látjuk azt is, hogy az itthonmaradt hozzátartozók keserű és szűkös kenyere, a nagybirtokok kizsarolása a háborús konjunktúra által, a megszorító közélelmezési rendelkezések (rekvirálások) korlátozásai után a háború minden véráldozatába és csömörébe belefáradt antimilitarista és háborúellenes erők, hazatérve, miként szerették volna lefejteni'magukról a nagytőkés és nagybirtokos társadalmi rend szorító abroncsait. E törekvéseknek — megyénkben — megvoltak a maga paraszt-polgári és agrárproletár útjai is.

264