Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról 1. (Kaposvár, 1967)
III. A magyar középkor Somogy vármegyéje (V-XVI. század)
hosszú ideig használatban. Ügy gondoljuk, hogy a megszállás idején őrséggel látták el ezt az Itália felé vezető fontos átkelőt, ezt az őrséget később, uralmuk megszilárdulása után visszavonták.« Forrás: Sági Károly: A vörsi langobárd temető. Klny. az Arcbaeologiai Értesítő 1960. évi 1. számából. Vő. Bóna István: Die Langobarden in Ungarn. Acta Arch. Hung. 7. (1957). II. A temető feltárása igen sok növényi eredetű leletet is megmentett. A megmentett mintadarabok vizsgálatát a Balatoni Múzeumban Füzes F. Miklós régész végezte el, akinek »A vörsi langobárd temető növényleletei« című tanulmányából néhány részletet idézünk: »A vörsi lelőhely egy homokháton fekszik, amely keletkezése geológiai időkre vezethető vissza. A kérdéses temető használatának idején még benyúlott a hajdani Balatonba. A dombháttól nyugatra eső területet ma Kisbalaton néven ismerjük, amelyben ma már csak két kisebb nyílt víztükör van. A Kisbalaton a múlt század közepén funkcionált. A „Tótok dombjá”-tól keletre eső rész ekkor már erősen mocsárjellegü terület. Könnyen érthető tehát, hogy a temető három sírjában mocsári teknős csontvázát találták. A Balaton természetes szűkületénél fogva alkalmas volt révátkelő létesítésére. A római út már itt vezetett keresztül. így könnyűszerrel elérhették a somogyi dombosabb, magasabban fekvő területet. Tehát a hajdani érintetlen terület képét némileg megváltoztatták már a római időben. A környezet rekonstruálásához adatokat szolgáltatnak a faleletek, elsősorban a faszenek. Elgondolásunk szerint ugyanis elsősorban a szerszámokhoz és eszközökhöz hozhattak távolabbi területről, anyagot. Tüzelőfájukat azonban már inkább a közvetlen környezetben gyűjtötték össze.« A sírokban faszén alakjában megmaradt Acer platonidesről, a Quercus roborról, a Populus nigráról, valamint a dárdanyél alakjában előkerült Fraxinus excelsior nevű fafajtákról az alábbiakat olvashatjuk a tanulmányból: »... valamennyi erősen vízigényes, illetve vízkedvelő faj. Legkevésbé vízigényes faj a korai juhar. Valószínűleg a Balaton-parti ligeterdők szárazabb foltjáról származik. A másik három faj inkább az égerlápok felé tendál. Ha még azt is hozzátesszük, hogy a fenékpusztai II. számú ókeresztény bazilika 9. sírjában a sírborító deszka égerfa volt, valamint a jelen sorok írója a hévízi tőzegből szintén éger és tölgy xylém részét gyűjtötte, világosan kitűnik, hogy nagymérvű mocsarasodás volt ezidőben Vörs környékén. Ez pedig másutt nem lehetett, mint a mai község és a „Tótok dombja” között, mivel a többi érintkező területen a víz a múlt században még megvolt. A temetőhöz tartozó köznépi temető telep ma még ismeretlen helyen fekszik. Ennek ismerete nélkül nem tudjuk azt sem, hogy vajon mely területen volt mezőgazdasági kultúrájuk. Az azonban bizonyosnak látszik, hogy kalászosokat, rostnövényeket (általában egynyári kultúrnövényeket) a Balatonból kiemelkedő homokháton termesztették. A keleti mocsaras öböl mögött pedig magasabb domboík húzódnak, amelyek erdőségeken kívül akár a szőlőkultúrát is lehetővé teszik. Kultúrnövények. Mindössze három nemzetséget sikerült kimutatni a vörsi temető anyagából. Ezek közül egyetlen gabonát (Triticum sp.). 26
