Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról 1. (Kaposvár, 1967)

VII. Somogy vármegye a kapitalizmus korában (1850-1944) - A) Az abszolutizmus korszaka (1849-1866)

139.

1850. december 6.

A nép nem fizeti egyházi tartozásait

Kor- és társadalemrajz számba menő adományt és segélytkérő levelet közlünk olvasókönyvünk hasábjain, amelyet páter Matkovics Lan- dulf, a segesdi ferencesek zárdaelnöke írt 1850. december 6-án Toponárra Festetics Dienesnek:

»■Méltóságos Űr! A viharosan lezajlott forradalmi napok iszonyúan sújtották, valamint egész szerzetünket, úgy kétszeresen szegény següsdi házunkat. Harmadéve már annak, hogy plébániánk hívei tartozásaikat nem róják, ezeket karhatalom útján behajtani egy alázatos szerzetet nem illet meg, és még mindig kérdés, nyerhetnénk-e napjainkban segédkezet ezen érdemben? Harmadéve annak, hogy koldulásunknak semmi sikere a mostoha termés és a nép általános elszegényedése miatt, és így magtárunk — borházunkat érinteni nem is akarom — a szó valóságos értelmében kimerítve, így hát nincs részünkre más, mint újból kegyeket keresni ama nagyoknál, kiknek nevei feljegyezvék az élet könyvében.« Forrás:

Németh Antal ügyvéd iratai. 1796—1850.

140.

1852. május 25.

»Jön őfelsége, le a szakállal!«

A nemzet kibékítését célzó uralkodói látogatás során I. Ferenc József 1852. június 29-én Keszthelyről Kaposvárra érkezett. A látogatás előtt németnyelvű bizalmas leirat érkezett a soproni kerületből — amelyhez közigazgatásilag Somogy is tartozott — a megyéfőnökhöz, amelyben elrendelték a városok és falvak lakosságának az uralkodó személyének »ünnepélyes és ragyogó fogadtatását« mindazokon az útvonalakon, amelyeken kőrútján áthaladt.

A leirat így fejezte be (Kossuth Lajos körszakállára célozva) utasításait :

»Egyúttal bizalmasan kell közölnöm azt a parancsot, hogy a magas és legmagasabb hely (azaz a császári udvar) nem szívesen látja, ha a császári és királyi hivatalnokok körszakállt viselnek, s minderre való tekintettel szükségesnek látszik a beosztottak utasítása.«

A megyefőnök az utasítást azonnal továbbította a főbíróknak. Az ügyiratra a megye későbbi, nem minden humor nélküli levéltárosa az alábbiakat vezette rá emlékeztetőként: »Jön őfelsége, le a szakállal! Ejnye, ejnye.«

Az uralkodó látogatásával kapcsolatban a korabeli lapok lelkes fogadtatásról szóncikoltak, hogy milyen volt a valóságban, arra nézve idézzük az egykori szemtanút:

234