Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról 1. (Kaposvár, 1967)
II. Somogyság az őskőkortól a római birodalom bukásáig (i. e. őskőkortól - i. u. V. század elejéig)
Forrás: Darnay K.: Kelta pénzverő- és öntőműhely Szálacskán (Somogy megye). Archaeologiai Értesítő 1906. évf. 416—433 o., 1908. évf. 137—148 old Irodalom: Darnay adataira támaszkodva Maráz Borbála: Adatok a Közép-Duna medencei fém-megmunkálás történetéhez. Somogyi Szemle 1966. 1. sz. 7. Időszámítástól — i. u. V. század eleje Tricciana (Ságvár), a jelentős római kori város Pannóniában Megyénk lelőhelyei közül Ságvárnak kiemelkedő jelentősége van. A község felett emelkedő löszdomb (Likas-, vagy Lyukas-domb) Horhos-dűlői része Európa-szerte híres őskori leleteiről. A lösz lerakódás legfelső rétegeiben a mezolitikum (középső kőkor) emberének település nyomait találták meg. Ezidőtájt a havasi fenyőktől övezett Ságvár környéki réteken rénszarvasokra vadásztak az un. magdaléni kultúra emberei. (A kultúra elnevezését a franciaországi La Magdaleine barlangban talált leletek alapján kapta.) Az itt talált emlékek kora 20 000—18 000 évre tehető. Ságvár igazi jelentősége a római korban bontakozott ki. Nevét is egy romanizált kelta bennszülött név után kapta. Innen származott Aelius Triccianus alsópannóniai helytartó is (217—218). Caracalla barátja. Jelentős erőd (castrum) volt a Pécsről (Sopianae) Győrbe (Arra- bona) vezető út egyik állomáshelyeként, ahol 379-ber Theodosius is tartózkodott. A község belterületén találjuk a mintegy 1500—2000 embert befogadó négyszögű, kerek bástyatornyokkal megerősített tábort, amelynek falai 3,50 méternél szélesebbek. A castrumról szóló első leírás Csicsvai Vasas András református lelkésztől származik 1814-ből: »Ságvár egy régi kőbástya széles helyén fekszik. A bástya 300 négyszögöl széles és ugyanolyan hosszú, négyszögletes alakú. 1720 körül a falak még kilátszottak a földből.« A ságvári castrumot és a temetőt a IV. század végéig használták, és minden bizonnyal a népvándorláskor első nagy vihara: a hun—germán invázió vetett véget az itt virágzó római életnek. Közli: ftocztur Éva: Somogy megye régészeti leletka taszteré. Régészeti Füzetek. Ser. II. 13. Magyar Nemzeti Múzeum 1964. 113—120. o. 24
