Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról 1. (Kaposvár, 1967)
VI. Somogy az 1848/49. évi forradalom és szabadságharc idején (1848-1849)
1849. január. »A nép minden nemzetnél a demokrácia és a kommunizmus felé hajlik.« A nagybirtokos arisztokrácia ellenforradalmi magatartása a szabadságharc idején megyénkben elsőrenden nagyatádi Czindery László császári biztos működésében testesült meg. Már 1848. április 11-én benyújtotta 1845-től tartó főispáni tisztségéről való lemondását, (1830-tól 1840-ig a megye első alispánja volt), s alig várta 1949. januárját, amikor szive szerint fogadhatta a megye teljhatalmú császári biztosául Windischgrätz által történt kinevezését. Ettől az időtől kezdve minden erejét a forradalom és a szabadságharc ellenes reakció szolgálatába állította, harcolva a nép, a »kommunista hatalom«, a »törvénytelen« állapot, a nemzetőrök, a honvédek, a gerillák, a nép mellé álló alsópapság, a jegyzők és tanítók stb. ellen. 1849. január 24-én érkezett a Burits császári vezérőrnagy oltalma alá tartozó Kaposvárra, ahol — mint első jelentéséből értesülünk — a nép »ingerült« hangulata fogadta s az utcákon titokban kifüggesztett Kossuth dicsérő falragasz, amely így hangzott: »Édes Magyar Barátaim! Ne legyetek csüggedtek, mert sokkal jobban álltok, mintsem gondoljátok. Azon sok falragaszok mind haszontalansá- gok, rövid időt hagyok, másképp forgatjuk azokat, akik most híznak és azon falragaszokat raggatják. Azért éljen KOSSUTH LAJOS, a magyarok megszabadítója, Eszék főnöke, Batthyány véle együtt.« A megyei »kilengésekről« árulásszámba menő jelentéseket készített és küldött Windischgrätznek s megtorlásukhoz nagyobb létszámú császári katonaságot kért a megyébe. Jelentette, hogy az egyik drávamenti falu népe elkergette az odaérkező főszolgabírót, a Balaton mellékén letépték a fekete-sárga zászlókat és az egyik postaépület sas címerét és másik három helységben különféle kilengések voltak. Felhívta Windischgrätz figyelmét arra a még mindig megtorolatlan januári botrányra is, amidőn a megye egyik tornyáról ledöntötték a lázadók a már több mint száz éve ott lévő kétfejű sast és szidalmazták az uralkodót. »... gestern habe ich erfahren, dass eine Gemeinde an der Drau, den allda gerichtliche Sitzung exequierenden Oberstuhlrichter vertrieben; — heute höre ich, dass am Plattensee die schwarz-gelbe Fahne zerissen, der Adler vom Posthause zertrümmert worden — und noch an 3 Orten sind Exzesse geschehen, welches alles unterbliebe, wenn in verschiedenen ge- genden Militär wäre.« Március 4-én már azt javasolta a fővezérnek, hogy a földesuraktól ne szedjék be a fegyvert, mert akkor azok védtelenekké válnak a parasztokkal szemben, akiknek a kezében mindvégig ott maradnak a veszedelmes paraszti fegyverek: a fejsze, a vasvilla és a kasza. Jelentette továbbá, hogy »a nagykiterjedésű Somogyot sok erdő takarja, sok kis falu van benne betyárbúvóhellyel, s közöttük kis helységekkel, amelyek 2—3 kilométerre feküsznek egymástól, a nép maga vad, az izgatok felbújtották a földes-
