Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról 1. (Kaposvár, 1967)
VI. Somogy az 1848/49. évi forradalom és szabadságharc idején (1848-1849)
1848. május 1. »Európának művelt népei közé emelkedtünk« A kiélesedő parasztmozgalmak ellenére a megye nemessége úgy érezte — s részben joggal is —, hogy mindent megtett a feudális rendszer, a Bécsből irányított abszolutizmus megdöntésére. Ez az elégedettség tükröződik a megye az 1847/48-i országgyűlésre küldött két követének (a nagybirtokos Inkey Zsigmondnak s a szegény, radikális kisnemes: Madarász Lászlónak, 1848 debreceni rendőrminiszterének) 1848. máj. 1-én kelt zárójelentésének alább idézett részletéből: »Tekintetes Vármegye Közönsége! Tisztelt Polgár Gyűlés! Országunknak 5 hónapig tartott gyűlése április 11-én lön berekesztve. Maga a felséges magyar király jött el osztrák lakásából hozzánk Po- sonvba, tulajdon aláírásával szentesíteni törvényeinket, melyekben az új időknek európai győzelme monda ítéletet nálunk is a hűbérségből eredt helyzet vénsége felett — s bár pillanatnyi volt is a szerencse a legelső magyar embert, magyar földön, magyar szívvel idvezelhetni. megmérhetetlen becsű még is azon kincs, melyet a magyar birodalom 15 millió polgárának — alig 30 napok alatt — megszerezni, e megyének mi voltunk küldöttei — kiszámíthatatlan értékű azon kincs, melyet a magyar Haza összes milliói között Somogy vármegye majd harmadfél- százezer népének is hazahozni mi lettünk szerencsések. Kevés napoknak óriási, egy pár lépése mind azon nagyság, mellyel ezen 1848-i törvényhozás e szerencsés korszaknak áldásteli jövendőjét, önmagának, a szeretett Hazának kezeibe adta vissza, midőn negyedfélszá- zad viharos küzdéseinek minden óhajtásait egyszerre hozta teljesülésbe az időnek kibontakozott hatalma s amely váratlanul — oly nagyszerűen — ugyanis, valamint a múlt évszakoknak sok türelemmel építgetett sé- relmi sánczait, úgy ezen országgyűlés első 4 hónapjának fárasztó munkálatait s feszített vívásait is egyszerre lépte át az utolsó 1 hónap, melynek európai lelke Magyarországot nemcsak a polgárosodás egyik tényezőjévé, de némi tekintetben kiválasztőttává is emelte, mert nemcsak a nemzetet lealázott politikai rabság bilincseinek szétzúzásán önkormányzásra emelkedve, Európa hatalmainak sorába lépett a Magyar Status, nemcsak gyarmati zsibbadásból szabadulva ön kezeibe vette jövendő nagyságának és boldogságának kulcsát, de magokban törtek szét a nép millióit sok századok óta sorvasztó hűbériségnek gyűlölt láncai, egyszerre tűntek el a szabadságot sértő sok szabadságok, a jogot bántó sok jogok, az igazságot kijátszó kiváltságok, és a kedves haza nagyságának mind ezen gazdag szerencséje, hogy először: közvállak vették át a közterheket, hogy másodszor: egyszerre lőnek a nagy hazának szabad polgáraivá és szabad tulajdonosaivá a milliók, hogy harmadszor: o természetdús hazának eddig számadástalan elpazarlott temérdek kincsei honfiak boldogságára nyitandja meg ezentúl az élet Toldi idveit a négy folyam szép honában s hogy negyedszer: Európának mívelt népei közé emelkedtünk...« Forrás: Kgy. jkv. 1848. máj. 2. 332. o. 110. 204
