Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról 1. (Kaposvár, 1967)
II. Somogyság az őskőkortól a római birodalom bukásáig (i. e. őskőkortól - i. u. V. század elejéig)
földművelés fejlődése nyomán. A korai vaskorszakra utalnak a Rinya- szentkirályon feltárt katonai eszközök, a késői vaskorban pedig a Nagyberki melletti Szalacska dombi magaslat volt a kelták dunántúli centruma. A négy évszázados római uralom már Felső-Pannóniához csatolta e területeket, jelentős táborhelyek és utak építéséhez fogván hozzá, ez idő tájt építve a légiók számára a későbbi megye területét kelet-nyugat irányban átszelő hadiutat , is. A szőlőművelést e tájon meghonosító római uralom egyik virágzó városa a megye területén Ságvár volt. Irodalom: Draveczky Balázs—Sági Károly—Takáts Gyula: A Somogy megyei múzeumok régészeti adattára. Kaposvár 1964. Kocztur Éva: Somogy megye régészeti leletkatasztere. Régészeti füzetek. Ser. II. 13. Magyar Nemzeti Múzeum 1964. Györffy György: Az árpádkori Magyarország történeti földrajza. I. kötet. Bp. 1963. 247. o. A Mons Ferreust a szláv Zselic név (vö. szláv zelezo »-vas«) lehetséges fordításának tartja. 5. I. e. 4000— i. e. 2500 Neolitikus település Kaposvárott Megyénk területéről a Magyar Nemzeti Múzeum 1843 óta vezeti régészeti lelőhely nyilvántartását. így tartjuk számon a régészeti irodalomban már a múlt század óta ismert Kaposvár—Ólakig dűlői lelőhelyet is. 1931 nyarán Gönczi Ferenc,, a Somogy megyei Múzeum Egyesület ügyvezető igazgatója az itt talált őskori leletek lelőhelyének abszolút és relatív kronológiai dotálását kérte Móra Ferenctől. A neves írótól, Szeged tudós múzeumigazgatójától az alábbi választ kapta: »Somogyi Könyvtár és Városi Múzeum, Szeged. 514. sz. Szeged, 1931. november 31. Igen tisztelt Titkár Uram! Négy-öt hetes orbánc után indulóban vagyok a megérdemelt szanatóriumba, s így szíves soraira csak futtában tudok felelni. A faltöredók kora kétséges — a középkortól le az őskorig, a magam részéről úgy anyagában, mint festéséből inkább középkorinak tartom; igaz, hogy a bichrcm festés őskori cserepeken is előfordul, de faltapasztásról eddig nem ismerem. Ez azonban nem jelenti azt, hogy amit eddig nem találtunk, az máshol elő ne fordulhatna; hiszen magam is ásatok olyan meglepő dolgokat, amelyek fölforgatják az eddigi elméleteket s amiket meggyanúsítanék, ha nem magam szedném fel őket. A cserepek mind a neolitikum-ból származnak, vagyis a csiszolt kőkorból, s koruk körülbelül 5000 év; a meandroid díszítésű darabok szerint a kornak a végéről valók, amely a mi vidékünkön már rendesen a rézkorral keveredik. A cserepekkel egyidős az állatcsont is, csak régészeti értelemben őskori, geológiailag nem „őslény”. Nem diluviólis, hanem alhmális, fiatal szarvasmarha koponya töredéke. Mivel csontvázakról nem méltóztatott említést tenni, bizonyára nem 21
