Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról 1. (Kaposvár, 1967)
V. Somogy vármegye a török kiűzésétől a polgári forradalomig (1686-1848)
ni s eképpen ártatlan íelebarátjok vérével is haramia kezeiket fertőzísí- ni, mindezeken fölül pedig még 11. pisztolos kézzel a dencsi határban a felsősegesdi zsidókra rohanni és 180 forint pénzüktől őket megfosztani, 12. azoknak segítségére odasiető tekintetes böhönyei uradalom fiskálisára lövöldözni, 13. az inkei kocsmáros házára éjszakának idein fegyveres kézzel annak leendő kirablása és agyonverése végett — reá ütni, 14. az inkei pajtából, ahová magokat elrejtették, a kint lévő emberekre lövöldözni, mégis 15. a marcali csordásoktól két teheneket ellopni, és 16. Szeles nevezetű marcali csordásnak, azért, hogy az ellopatott teheneknek bőreit a görgetegi Vincze mészárosnál tudakozta, életére törekedvén, azt Angyali Bandér által leendő agyonverésre kerestetni és így eképpen nem csak gyilkosságban keveredni, szegény felebarátjokat véres verejtékkel szerzett javaikból haramia módon megfosztani és magokat megverni, hanem mind aféle híres s puskákkal, pisztolokkal járó haramiák a közbátorságot is félelmessé tenni, ezek mellett pedig még különösen Luksits Jantsi, a Fölségnek letett hitit megszegvén, a katonaság közül elszökni, Angyali Bandér hasonlóképpen különösen szentai, vagyis nagygáti molnárnak két lovait, komiósdi Kónya Jánosnak két lovait, komiósdi Kónya Istvánnak egy lovát ellopni, nem irtódzottak, amint is ezen elszámlált számtalan sok gonosztetteik« .. . »szabad vallásukból és utóbb előadandó próbákból nyilvánságosan és világosan kitetszenének, kívánja ezért a fent írt tisztiügyész, hogy ezen istentelen gonosztévők ebbéli sok rossz tetteikhez képest az hazai törvény 15. titulusa és az praxis crimi- nális (bűntető törvényes eljárás) második részének 71. articulusa (szakasz) értelmek szerint az általok tett íkároknak megtérítésén, az agyon- lövetetteknek és megveretetteknek díj ok, költségeik megfizetésén kívül, mind aféle megrögzött és megjobbithatatlan gonosztevők, magokat érdemlett büntetésekre, másoknak pedig elrettentő példájokra, elevenen kerékbe törettessenek és eképpen az élők számából kivégeztessenek.« Elrettentő példaként Luksits Jánost és Balogh Jánost kétszeri, illetve háromszori tüzes vassal történt »megsütögetés« után akasztófára ítélték, Angyal Bandit pedig — miután társainak a kivégzését végig kellett néznie — »kegyelembéli vágás után« kerékbetörtéik. Forrás: Processus criminales 1803—1809. Irodalom: Gönczi Ferenc: A somogyi betyárvilág. Kaposvár, 1944 80. 1810. Somogy vármegye pallosjogú uradalmai A helytartótanács 1810-ben összeíratta a »vérbírcsági hatalommal« (jus gladii = pallos jog) rendelkező uradalmakat. A vármegye 1813. május 19-i kisgyűlésén összeírta a területén »vérbírósági juss-sal« rendelkező uradalmakat: 1. Herceg Eszterházy Kaposvár. 2. Gróf Széchenyi Ferenc Csokonya és Marcali. 3. Gróf Hunyady József Kéthely. 161
