Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról 1. (Kaposvár, 1967)
V. Somogy vármegye a török kiűzésétől a polgári forradalomig (1686-1848)
boros fejjel a pápista mester házához, kinek egyet-mását széjjel törtük, amije volt, elvittük, innét elmentünk a pápista pap házához, melyre Kis Szabó Ferkó legjobban biztatott, Mihály János, Varga János, Bakter Józsi, Salam vári vagy Erdélyi Ferenc, Somodori János, ezek mint egy értelemben voltak, esszerint elértünk a pap házához, azt kiprédikáltuk, de a pénzében nem részesültem. Innét az uraság házára mentünk másodszor, de én elsőben ott nem voltam, ideérvén itt mindent rontottunk, zúztunk és raboltunk, itt igen sokan voltunk, kiknek még fele sincs idebent a tömlöcben.« »... Mi volt a célotok ezen pártütésben s ki volt a főtanácsos? A célunk az volt, hogy a polgári szolgálatból felszabaduljunk, mivel az in- surgensek azzal biztattak, hogy híre sincs az uraknak, álljunk a zászló alá, legyünk szabadok. . .« A statárium Váradi János /insurgens katonát »másoknak rettentő példájára« akasztófára ítélte. Az ítéletet 1800. dec. 10-én délután egy órakor kihirdették, s — a halálra való elkészüléshez 3 órát engedélyezve — négy órakor végrehajtották. Forrás: Protocollum judicii statarii. 1800. dec. 10. III. Pálóczi Horváth Adám 1813-ban keletkezett Ötödfélszáz énekek c. dalgyűjteményének kritikai kiadása két forradalmi verset közöl az eseményekkel összefüggésben. Miután Pálóczi Horváth Ádám maga is kárvallottja volt —• nagybaj omi házával együtt — az insurgens lázadásnak, inkább arra gondolhatunk, hogy a költő korábbi forradalmi versed később kaphatták a figyelmet elterelő új címeket, és más történelmi korba való átültetésüket: A két ének szövegét az alábbiakban közöljük: Somogyi gyalog insurgens Rajta polgár! a szabadság Itt van, egy erős igazság emberíti a rab barmot, Üzve-dúlva láncot, jármát ízre-porra ront. Botra, fejszére, villára, Egyet se hagy virradtára, A'ki bír nemes jószágot, Aki vörös s kék nadrágot vagy bugyogót vont. Pagnétom ellenállókat Öl, globicsom nyit ajtókat, öreg fejszém lakatokat Üt le, likat bont, Puskaszóra kap karóra, kap jó borra, hat hordóra, aki ma nemes vért ont. Gombja bomlik a kötélnek, kit dagállyá sok kevéllynek a nyakadra font. Fut a nemes Hajnal derül, de félszélrül mely halálos óra cseng! Puska pattan, ajtó csattan, bot zörög, kard peng. Kapsz nemes! paripára, zsoldosink jöttek portára, hallod-e, mint zeng? Ezer pagnétos puskátúl, s kétezer paraszt lármáiul Harsog az ég, zúg a helység, s még a föld is reng. Forrás: Ötödfélszáz énekek. Pálóczi Horváth Ádám dalgyűjteménye az 1813. évből. Kritikai kiadás, jegyzetekkel. Sajtó alá rendezte: Bartha Dénes és Kiss József. Bp. 1953. 155—156. o. Irodalom: Vörös Károly: Adalékok Pálóczi Horváth Adám életéhez. Irodalomtörténeti füzeték 17. sz. Bp. 1958. 157
