Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról 1. (Kaposvár, 1967)

V. Somogy vármegye a török kiűzésétől a polgári forradalomig (1686-1848)

mindaddig, míg valamelyik újabb sollemnitásnak lármája :iem kiáltja fülükbe: Kelj fel poéta!, melyre minden bodza berkek: Ií?lj fel múzsámmal zendülnek meg'.« Ebben az alkalmi versei elé írt vidám, de a derű alatt akkora fölénnyel és komolysággal ítélkező előszavában »•nagyjában gezemicének« tartja ezeket az írásait. De, ha csak egy fél mondatban, mégis hisz pár sorukban, melyekből úgymond: »-jövő aranyidők poétái talán gyöngyöket szedhetnek«. — És így folytatja. — »■Nincs nagyobb rosta az időnél: addig-addig lebeg az, míg minden szemetet, minden fonnyadt vagy éretlen magot és minden gizt-gazt ki nem hullait, hogy azokkal hízzék a feledékenység. Elég van ebben az én könyvemben olyan, amit magam is csak az ő számára tartok.« Mégis nézzük meg, mit mondanak el ezek a versek Csokonai somogyi napjairól. Sorai nyomán végig kísérhetjük csaknem kétévi tanyázását a Somogy- ságban. Ezek a versek, melyekről már hallottuk Csokonai nem éppen hízelgő véleményét, kétféle stílust mutatnak, aszerint, milyen alkalomból és kinek a részére készültek. Szép számmal találunk ilyen verseket, melyeket Csökölyben, Hedrehelyen, Nagybajomban, Gigén, Kisasszondon, Korpádon, Kadarkúton, Szigetváron, Csurgón vagy Kaposváron írt. Egyik részük a Festetics, Czindery és Széchenyi vagy Sárközy családokat fodrozta körül a késői barokk minden szabványos kellékével.«

Forrás:

Takáts Gyula: Csokonai Somogybán. A Petőfi Irodalmi Múzeum 1963-as évkönyve.

II.

Űjabb művelődéstörténeti adatok kerültek elő az Országos Levéltárból és az ottlévő Festetics levéltár keszthelyi jószágigazgatóságának jegyzőkönyveiből (directoratus protooollum) Vitéz Mihály csurgói működésére vonatkozóan. Kevesen tudják, hogy mindössze csak egyetlen Csokonai levél van — és egy 25 forintról szóló nyugta — a csurgói gimnázium könyvtárában, amelyet irodalom-, művelődés-, és pedagógiatörténeti vonatkozásai miatt olvasókönyvünk lapjain is közzéteszünk. A levél címzettje Sárközy István volt.

»Tekintetes Űr, Fő Bíró Uram! Érdemem felett való pártfogóm! A múlt május havának 28-ik napján küldött levelét a Tekintetes Ürnak, módomban volt tisztelettel venni tegnapi napon, úgymint június elsőjén, melyben a megnyugváson kívül, örömömre való okokat is kellett olvasnom a Tekintetes Ürnak minden soraiban, melyek azon különös kegyességéhez, amit a legelső udvarlásomtól fogva tapasztalni szerencsém volt a legszorosabb paralélle folyának.

Én a leckéket még ma egy hete elkezdettem s azolta a tőlem — s kör- nyülállásoktól — kitelhető móddal szakadatlanul is vittem, és hogy ezen módon csökkenni s elkezdett munkám inába megszakadni nem fog, ígérem is, igyekezem is. Hogy a Nicocles exhaeredált (örökségből kitagadott) fijában Themistocles — a hazát s tudományokat szolgálni kívánó Themistocles — van bébimbózva és hogy a Corinthusi Alcibiades Athe- naeben is tud Alcibiades lenni, azt fogom s kívánom Csurgón megmutatni. Tudom, hogy a jobb belátásnak, ha több nem, bizonyosan a Tekintetes Űr, által fogják tekinteni azt a sok akadályt is, azt a sok felhőt, melyen ha a nap, egész jóltevő fényében nem láttatik is, de csak nappalt csinál s legalább nincsen éjszaka. Ilyen p. o., amint a Tekintetes Űr bölcsen tudja, a könyveimnek és írásaimnak Komáromba létele, Bind141