Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról 1. (Kaposvár, 1967)
V. Somogy vármegye a török kiűzésétől a polgári forradalomig (1686-1848)
1776. október 8. 65. „ ... Minden ok nélkül egy nagy rúddal egyszer főbe ütvén, mint a marhát.. A Széchenyi család 1776-os úriszéki iratai szerint a lábodi jobbágyok panasszal fordulnak az uradalmi ispán brutális magatartása ellen: »A nagyméltóságú földes uraság lábodi ispánja, Konkoly László urunk őkegyelme, egyet közülünk csak azért, hogy az ekéjét a szántóföldön lévő tőkének a tövének nem vetette, nem akarván bolondul a szántó vasát eltörni, úgy megvert, hogy a ködmön pruszlikja róla lehasadazott, s a teste olyanná lett, mint a véres pecsenye. Mást pedig csak azért, hogy amíg napvilágnál látott, szántott, de setét lévén, tovább nem munkálkodhatván, s ezért hazafelé indulván, hogy éjszaka is az urbárium ellen nappali robotot nem robotolt, a méhész a puska végével úgy meglökött, hogy két hétig alig foghatott a karjával, pedig puskával nem vala szabad robotra menni. Harmadikat azért, hogy boronálván, amint közönségesen szokás, úgy emelgette a boronát, úgy megvert Ispány Urunk, hogy kezében a pálca rajta elszakadott. Negyediket csak azért, hogy magának való marhája nem lévén, hirtelen pedig szekerest nem találhatván, a rámért kukoricáért mindjárt nem mehetett Csokonyába, bátor azután elment, s akkor is mindjárt elment volna, ha alkalmatosságot találhatott volna, már nevezett Ispány Urunk szörnyen megkínozta, a feleségégének is, midőn esedeznék érette, sövényen keresztül fogatván a kezét, . az hátát úgy verte, hogy a válla lapockája csontját majd eltörte, az édesanyjának pedig, hogy érte könyörgött. Ispány Urunknak, úgy megütötte a karját, hogy az megdagadván jó darabig alig foghatott véle. ötödiket minden ok nélkül egy nagy rúddal egyszer főbe ütvén, mint a marhát őkegyelme, és másszor is hozzácsapván, de hogy fejét nem üthetné, e szegény a kezét őkegyeimének elébe vetvén, azt úgy megütötte, hogy soha nem lesz ép a keze.« Forrás: OL. Széchenyi cs. lt. Úriszéki iratok III. sorozat N°. 3. 66. 1789. A csokonyai uradalom jövedelme a XVIII. század végén Az alábbi dokumentum arra is jó példa, hogy a fejlett árutermelés következtében keletkező jövedelmek után —■ amelyek a jobbágyok kizsákmányolásából keletkeztek — hányféle adót és szolgáltatást szedett az uradalom. 128
