Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról 1. (Kaposvár, 1967)
V. Somogy vármegye a török kiűzésétől a polgári forradalomig (1686-1848)
fonal (fent) 32.812 zsír (oldal) 5.218 kappan 10.937 csirke 10.937 tojás 65.625 Kilenced igás robot: (nap) 694 Kilenced kézi robot: (nap) 1.389 Forrás: Tabellae Politico Statisticae Regni Hungáriáé. Kézirat a Központi Statisztikai Hivatal Könyvtárában. (KSHK) Kovacsics József szerk.: A történeti statisztika forrásai. 20. tá.bla. (iO. 1767. Kaposvár város úrbéri szerződése Az új úrbéri szerződés kapcsán visszatekinthetünk — a már közölt — 1702. évi első ikaposi urbáriumra és az 1712. évi telepítési szerződésre. Az 1767-es úrbérrendezés során Kaposvár lakossága kettős elbírálás alá esett. A már közölt 1712-es telepítési szerződésben adott 3 éves részleges szabadság lejártával, az e szerződés alapján a városba költözöt- Lek a szokásos úrbéri szolgáltatásokkal tartozó örökösjobbágyok sorába kerültek, így az úrbéri rendezéssel az eddigi viszonyoknál kedvezőtlenebb körülmények közé süllyedtek. A lakosság más részét, minden bizonnyal az itt élő elég vékony iparos és kereskedő réteget, amelynek ősei vagy már 1712 előtt itt éltek (az 1702-es urbárium a helység lakosait szabad embereknek vallotta), vagy akik 1712 után települtek be, ezeket — természetszerűen — nem vonták az úrbéri eljárások alá. Szolgáltatásaikat az 1767-es úrbariális szerződésben szabályozták. Ügy tűnik, hogy e szerződés súlyosbította az úrbéri szolgáltatásokat. Elismerte ugyan az uraság az érintetteknek eddigi földjükhöz való jogát —■ ezt az alaprendelet szerint el is kellett ismernie—, de a birtokok esetenkénti kiosztását teljes egészében kivette az önkormányzat kezéből és az uradalmi tiszt hatáskörébe utalta. Mindez, valamint a helység igazgatási autonómiájának a megcsonkítása a városra nehezedő feudális terhek növekedését jelezték. Az 1712-es telepítési szerződésből kiderült, hogy Kaposvár megművelhető határa a viszonylag csekély népesség számára is elégtelen volt, hiszen ezért kaptak két pusztát árendába. A benépesüléssel és a természetes szaporodással párhuzamos földigény növekedés kielégítése főleg újabb és újabb területek termővé tételével látszott csak megoldhatónak. Ez annál is egyszerűbb volt, mert amíg a földesúr nem jelentkezett az árutermelés igényével, nem zavarhatta ezt az irtványok fokozatos kiterjesztése. Ügy tűnik azonban, hogy 1767-ben már felvetődik a majorgazdaság kiépítésének gondolata, és ezért rögzíti ez a szerződés — egyelőre csak jogbiztosítási céllal — oly határozottan a földesúrnak az irtáshoz való feltétlen tulajdonosi és birtoklási jogát. Mindez a jobbágyi földhasználat labilissá tételével ismét csak — ha egyelőre potenciálisan is — az életviszonyok súlyosbodásának irányába mutatott. 119
