Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról 1. (Kaposvár, 1967)
V. Somogy vármegye a török kiűzésétől a polgári forradalomig (1686-1848)
uradalmi provisor súlyosan megverte, mert a bor másodszori tizede és kilencede ellen panaszkodott. Orbán István és Horváth Ádám az attálai ispán kegyetlenségét panaszolják föl, aki Sérelmeik előadása miatt őket súlyos verésekkel illette, sőt Horváth Ádámot csak azért verte meg, mert feledésből nem vette le előtte a kalapját. Berta Miklós jobbágyot, mivel a templom részére nem akart karót kocsiján Fehérvárról wisszajövet hozni, Hiemer bottal úgy meg verte, hogy a fején sebet kapott, amiből azt látjuk, hogy Hiemer alatt nem új dolog a jobbágy ütlegelése sem.. Hiemer oly kegyetlen a jobbágyokkal, hogy pl. az egyik birtok jobbágyai készek inkább mindent elviselni, sem mint valami sérelemért panaszkodni. Sérelmeik előadása miatt kemény veréseken kívül börtönnel és súlyos gyalázásokkal is illették a jobbágyokat. Csak a megye előtt mernek panaszkodni, mert a bérlő már az adminisztráció első évében levélben felszólította őket, hogy tudta nélkül és az ő mellőzésével senkiinek se merjenek panaszkodni. Biró János azért kapott 24 botütést, mert az egész község nevében panaszlevéllel a pozsonyi tanácshoz (helytartótanácshoz) fordult. A Göllén aratáson lévő dobszaiak pedig élelenihiány miatt panaszkodnak, ugyanis 11 napig kis darab kenyéren tartották őket, úgyhogy kénytelenek voltak koldulni. Másirányú panaszok is voltak. Hiemer alatt ugyan is nagy mennyiségű bort vásároltak ösz- sze a Balaton mellett, melyet a bérlő Hidivégre szállíttatott robotként. Attalán nincs bortermő terület, de a bérlő a vett bor helyett saját halványsárga borát áruitatta és pedig 4 forintért, ámbár a szomszédos birtokon a legkiválóbb bort 2 forintért mérik, ha pedig valaki beteg családja részére máshonnan merészelt bort behozni, az ispán fia és az uradalmi hajdú eszközeik elvételével és a bor megivásával büntette őket.« Forrás: Bojt Lajos: A fejérvárd őrkanonokság (custodiatus) birtokának története a XVII. század végétől 1833-ig. Gazdaságtörténeti értekezés. (Palaestra Calasanctiana 12. kötet.) Bp. 1935. III. 1745. A csurgói jobbágylázadás Nem csodálható, ha a parasztok végső elkeseredésükben saját maguk igyekeztek sorsukon segíteni. Először csak a mindenható tiszttartóknál instanciázták, elviselhetetlen terheik csökkentését kérve, a jobbágyok. Azok meg nem hallgatása és durva elutasítása után 1745-ben Gserti György Csurgón, Szalai János Alsóikéin, Kasza János pedig Nagymartonban ellenállásra szólítva a falvak lakosságát, elűzték a dézsmarovófca.t, kiverték a falvakból az uradalom tisztjeit, megtagadták a robotot, s vele együtt minden úrbéri szolgáltatást. Ám Festetics, a földesúr sem hátrált meg, katonai karhatalomért folyamodott, s a gyorsan megérkező vértesék csakhamar megtörték a 113