Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról 1. (Kaposvár, 1967)

V. Somogy vármegye a török kiűzésétől a polgári forradalomig (1686-1848)

meg a jobbágyok robotjával. Hirtelen emelkedni kezdtek —• enneik következtében —■ a robotterhek, sűrűn hívták robotra a hajdúk a parasztokat, egyre kegyetlenebből hajszolva őket a munkára. Jól mutatják ezt Czindery Ignác jobbágyainak könyörgő sorai is, melyeket a vármegyéhez intéztek:

»Tekintetes Ür, jó Urunk!

Alázatos, térdünk, fejünk meghajtásával való bizalmas instantiánkkal borulunk Tekintetes Viceispány Urunk színe és tekintete eleiben, mivel mind ez ideig is nem busitottuk sem az Tekintetes Úr, Viceispány Urunkat, sem az Tekintetes Vármegyét, de már el nem állhatjuk Tekintetes Czinderi Ignácz földes urunknak terhes robotolását, mert mind nyári, mind téli időben annyira szorongat az robotolással, minden cselédestül együtt, hogy magunknak ingyen soha nem dolgozhattunk, holott midőn giróf Rindsmaul méltóságos úrnak keze alatt va- lánk, esztendőnlkint minden különös kenyéren lévő gazda hat-hat, napszámot robotolt, az árenda is ki feljebb, ki alább, mint az ses- siója (telke) érdemelte úgy mint némely közülünk nyolc forintot, hatot, négyet és így a szegénység esztendőrukint befizette, annak utána békében megmaradt. De most minden különös gazda sessiójához képest ki egy forintot, ki ötven pénzt fizet, de az robotot minden különös gazdát, ki egyes ember magát hajtja, M pedig családos gazda, minden cselédjével együtt még egész hetet is szolgáltat velünk, melyet bizonyára el nem állhatunk. Az elmúlt napokban is kiállítottuk minden különös gazdától az egy-egy kaszást, de azzal nem elégedvén Tekintetes Földesurunk ispánja, hanem minden embert, valamennyi találtatott, mind akarván kaszálni hajtani, a szegény embert ütötte, dobta, kínozta, verte, valamiképpen a pogány a rabszolgájával, mivélünk hasonlóképpen cselekedett az ispán és ugyan maga kihajtotta minden házból a két kaszást. Jóllehet mi azelőtt nem vonakodnánk, ha úgy robotoltatna velünk, mint környülünk levő jobbágyokkal más méltóságos uraságok, de ez fölöttébb vagyon, mert némelek közülünk nagy intereses (kamatos) pénzzel szerzik kenyereket és úgy táplálják szegény cselédjeiket és úgy szolgáljuk a terhes robotot. Ifjaink elidegenedvén ezen terhes robotolástól naponkint széledeznek, hol találnak helyet, elhagyván atyjokat, anyjukat, felnevelő hazájukat és magunk is még, kik ezideig megmaradtunk, félő, hogy rövid időn utolsó pusztulásra jutunk, mert az elmúlt 1749. esztendőben addig kaszáltatott és arat- tatott velünk, hogy magunké későre maradván, csak a szalmánkat arattuk meg és így nagy drága pénzen vettük kenyerünket. Mindenféle vetemémeinfcből, búzából, rozsból, árpából, zabból, hajdinából, kukoricáiból, kenderből a kilencedet és a tizedet az uraságnak kiadjuk, tökből, hajmából is, sőt a kenderből, mely kilenced és tized kiesnék, azért minden asszonytól két-két font fehér fonalat vészén és meg is szőteti azon asszonnyal, de azzal nem elégedvén, hanem az uraság maga majorságát is a nyomorult szegény asszonyokra kiveti és annak mindennemű dolgát meg kell cselekedni.

Magyarújfaluban pedig a szegényektől elvette a Tekintetes Uraság az irtásréteket és így a szegénység nem tud hol kaszálni, emiatt is el kell pusztulni és a szántó földeket is sokat elhúzott, minek okáért kérjük nagy alázatosan a Tekintetes Urat, Viceispány Urunkat magával született irgalmassággal rajtunk könyörülni méltóztassék, és tehetsége szerint ezen siralmas és terhes, keserves robotolásunkat, mennyire

111