Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról 1. (Kaposvár, 1967)
V. Somogy vármegye a török kiűzésétől a polgári forradalomig (1686-1848)
alá maghát kötelezte, kinek is erejével és véle való cimborálásával külömb külömbféle jámbor kerestyén felebarátit, szomszédit és jc akaróit halálig megh vesztegette, a mint is elsőben Jandruh Józsefre azon okból megh haragudván, hogy az Uraságh ezen Boszorkánynak házát néki adta, megh fenyegette, mondván: megh fektetem legkedvesebb eselédivel az ágyat, ezen fenyegetése után csak hamar Jandruh József né árnnyá t magba eördöghi mesterségével annyira föl- fujta és dagasztotta, hogy a szemeivel sem látva és tavasziul foghva Nagy Asszony napigh keze lába öszve lévén neki huzva, nyomorgatta, Nagy Asszony napban pedigh megh ölte, halála után az mdnórnő hólyagokat rajta tett, mintha pisztollal lüdöztók volna, úgy szakasztottá megh rajta. Másodszor: Tóth Istvánt megh fenyegette mondván: várj csak, kezed össze kucsolván megh siratod te azt, hogy a fiamat megh verted, melly fenyegetése után ally nyavalya következett rajta, az ká miatt mái napig is fejét nem bírja, a szóllását ds nehezzen érteni, holott az előtt egészséges, nyersen szóló ember volt. Harmadszor: Midőn maga édes Leányát fémek adta volna, csak azon okból, hogy tapasztalván Annyának Boszorkány voltát, tartott tőle, hogy valami babonaságot ne cselekegyék néki, nem akart ezen Boszorkány, magba Édes annya házánál jegyesével össze fekünni, hanem elment onnénd, azért megh átkozván Leányát mondá: A dücsösséges Isten, megh ne ménesén, hogy egy esztendőnél tovább ne élhess! A mint mégh esztendejének előtte minden testében magha Édes Leányát úgy öszve rontotta, hogy el feküdvén tellyességgel esztendejére megh is halt. Melly cselekedeteiért hogy Balaton Márton megh szóllé- totta megh haragudván reá, csak hamar egy estve elő álomkor tájban megh irt Boszorkány, Hampu Eörzse magához hasonló társával, Pálffy Ilonával az camara falán, ahol Balaton Márton feküdt, hat lovon ihintón bé menvén és megfogták, elsőbeníis a két lába fejét, az után két szárát, továbbá ezembjait, következendőképpen egyéb tagjaiból kiszedvén a csontokat, ki miatt más napra kelvén semmi nómő tagját nem bírta öt egész hétig, mind addig'h, mig Viczeispán Urammal nem fenyegette volna, akkor is magha hozzá nem mert mennyi ezen Boszorkány, hanem Pálffy Honát magha társát küldötte hozzája és az mihelyest megkente, két órányi álom után minden tagja helyre állott és másnap az falubéli Emberek közé is ment. Negyedszer. Szakáll Gergely fiát is Máttyást ezen Boszorkány említett társával Pálffy Ilonával annyira megh rontotta, hogy mindene eldagadozott és föl puffadozott. hogy már nem egyebet, hanem halálát reménlette, úgy hogy Barbélycik sem tudtak rajta segéttenii. Azonban ezen Hampu Eörzse hozzá menvén, kezdette kenyegetni és a midőn először kente volna, igy szóllott az Betegnek: Máttyás, nem érez ám a kezem seholis csontot benned olly kövér vagy. A midőn másodszor kente, pedigh ezt mondotta neki: De már jobban érzem a csontodat, mivel apad a daganat. Az után, hogy harmadszor kente, igy szóllott: Már bizony meghitvánlkoztál, mivel az húsod az bőr alul mind el roithadott. Hogy az megh rontott Beteg jobban kezdett lenini egy hetire el ment Szakáll Gergelynéhez, ezen Boszorkány mondván néki: Jaj bizony nem merem gyógyittani az fiadat, mivel fenyegetnek, az étszáka is rajtam jöttek és ha a kezemet eleikbe nem vetettem volna az Boszorkányoknak, ki tekerték volna a nyákamat, állítván azt, hogy mivel te is az nyakát gyógyítod Szakály Gergely fiának, te nékedis 107
