Polgár Tamás: A forradalom vonzásában. Tanulmányok Szántó László tiszteletére (Kaposvár, 2017)

Halász Imre: Adatok a dél-dunántúli közintézmények és egyletek neoabszolutizmus kori történetéhez

azt, ami korszerű volt, és így a gyakorlati életnek megfelelt. Tehát ezek a jogszabályok újrakodifikálva, esetleg kiegészítve továbbra is hatályban marad(hat)tak 1867 után is. Az egyleti törvény ennek megfelelően 1867. november 15-ig maradt hatályban.

A Vereinsgesetzben megfogalmazott főfelügyeleti jogot illetően Domanitz- ky a következőképpen fogalmaz: „A neoabszolutizmus ideje ebből a szempontból visszalépés, mert minden eszköz visszakerült a császárhoz és a központi közigazgatáshoz.”23 Álláspontjával csak részben érthetünk egyet. Ez a megfogalmazás igaz lehet a művelődési, jótékonysági, illetve humanitárius célokat kitűző egyletekre - mai ismereteink szerint az ebbe a kategóriába sorolhatók közül egyet sem tiltottak be a Dunántúl nagy részét magában foglaló Soproni Közigazgatási Kerületben -, melyek esetében a közvetlen felügyeletet pedig mindig a közigazgatás gyakorolta. A törvényességi felügyelet valamilyen formája valamennyi jogállamban kötelező. Az egyletek szabályrendeleteit (statútumait) minden esetben be kellett nyújtani jóváhagyásra a közigazgatási hatóságokhoz, a végleges jóváhagyás általában a Helytartóságon vagy a közigazgatási kerületek helytartósági osztályainál történt. A hivatalos eljárás alatt az egyletek működhettek. Tolna megyében találtunk olyan gazdasági szerveződést (a takarékpénztárt), ahol ez az eljárás majdnem egy évtizedig tartott. Ám semmiképpen sem tarthatjuk hibásnak az állami főfelügyeletet a jóval szélesebb körű jogi, gazdasági (mai fogalmainkkal: számviteli) ismereteket, szakértelmet igénylő gazdasági szerveződések esetében. A Bach-korszak után a jogszabályalkotás kiterjedésével, illetve további finomodásával az egyleteknél profiltisztulás történt, s ez már tapasztalható az egyletek 1878. évi számbavételekor.24

Az egyletek tipizálására Bősze Sándor több tanulmányában, továbbá a dualizmus kori somogyi egyesületekről írt monográfiájában kísérletet tett, de ez a tipizálás szinte kizárólag a mai fogalmainkkal is leírható egyesületekre vonatkozott.25

Mind a mai napig nincs megbízható kimutatásunk, összeírásunk, kataszterünk a Bach-korszak gazdasági és társadalmi szerveződéseiről, döntő többsé23 Domanitzky Endre 2009: 44.

24 Vargha Gyula (szerk.) 1880.

25 Megpróbálta profilja szerint szétválasztani, bár részletesen nem tárgyalta az egyleti törvény hatálya alá tartozó szervezeteket Bősze Sándor 1997: 12., és 25-26. A szerző kutatási témájának megfelelően elsősorban a mai fogalmaink szerinti egyesületekre koncentrált, és ennek megfelelően foglalt állást két további publikációjában is: Bősze Sándor 2008: 17., 20., Bősze Sándor 2014: 621. Miután Bősze könyve a dualizmus korára fókuszált, nem vette figyelembe a Stubenrauch által készített tipizálást. Érdekesség, hogy a korszakhoz időben legközelebb eső lexikonban, az Egyetemes Magyar Encyclopaediában (szerk. Pollák Nép. János. VII. kötet. Codrington - Ercylla у Zuniga. Pest, 1869) nem szerepel sem az „egylet”, sem az „egyesület” szócikk.

67