Polgár Tamás: A forradalom vonzásában. Tanulmányok Szántó László tiszteletére (Kaposvár, 2017)
Káli Csaba: A zalai sajtó a koalíció éveiben, 1945-1947
nyomda dolgozója volt. Ezek az erők inkább segítették a Za/яг Világosság sikeres indulását, mint a dolgozók egyszerű elhatározása, ahogy ezt kissé nagy mellénynyel beállítani próbálták. A Zala megjelenését másfél hónapig sikerült megakadályozni, de ezután, hogy, hogy nem, a Közgazdasági Rt. munkásai két lapot is ki tudtak nyomtatni... A Zalai Világosság hetente hat alkalommal tájékoztatta olvasóit lakóhelyük és a nagyvilág érdeklődésre számot tartó eseményeiről. Az 1947. augusztus 31-i választásokra készülődve domináltak a szocdem nagygyűlésekről szóló vagy a párt nevezetes személyeit előtérbe helyező riportok és interjúk, az ország, a megye és Nagykanizsa újjáépítésében, fejlesztésében elért - szocdemeknek köszönhető — eredmények méltatása. Az 1947-es - később kékcédulásként elhíresült - választásokra hangolva természetesen a többi lap sem maradt el (saját pártja érdekét szem előtt tartva) a kampányolásban. Ha valaki számára eddig nem lett volna egyértelmű, hogy melyik újság mögött melyik párt áll, akkor ez a választási kampány hajrájában teljesen világossá kellett, hogy váljon. A sajtókampány még a választás napjain sem hagyott alább, így minden párt, ha kellett, rendkívüli kiadás keretében próbálta meg kihasználni az utolsó perceket is a közvélemény befolyásolására. Egyszerű kis rigmusok, versikék, költött dialógusok és történetek tették „színessé” a fekete-fehér oldalakat. A Zala például - ami nagy ritkaságnak számított - fényképpel illusztrálva mutatta be az MKP zalai listájának jelöltjeit. A választások eredménye némileg következtetni enged a korabeli sajtó „közvélemény-formáló” képességére, hitelességére, illetve - ahogy azt a pártok eredményei bizonyították - annak hiteltelenségére. Az emberek választási döntésében más informális hatások játszottak döntő szerepet, nem pedig a zömében érezhetően kívülről irányított, ennek megfelelően (ön)cenzurált, végső soron nem szabad sajtó. A lapok ráadásul csak egy szűk réteghez jutottak el a néhány ezres példányszámukkal, jellemzően a városi középrétegekhez, míg a választásokat alapvetően eldöntő falusi tömegek számára a korabeli helyi sajtó termékei jórészt nem voltak elérhetőek. Nem érdektelen az sem, hogy a bemutatott újságokra milyen perspektíva várt a formálódó diktatúrában. Az ellenzéki pártok ellehetetlenítésével együtt a szócsövüknek számító sajtójuk elnémítása is azonnal napirendre került. Legkönnyebben a kis vidéki lapokkal lehetett elbánni, amelyek gyengülő politikai és ennél is gyengébb anyagi kondíciókkal rendelkeztek. Az erősödő kommunista nyomást még a koalíción belül álló pártok vidéki lapjainak is nehéz, egy idő után pedig lehetetlen volt elviselni. E lapok elszürkülése, majd megszűnése elkerülhetetlennek látszott. 250
