Polgár Tamás: A forradalom vonzásában. Tanulmányok Szántó László tiszteletére (Kaposvár, 2017)
Polgár Tamás: Nemzeti kisebbségek Somogy déli falvaiban egy miniszteri szakreferens 1925. évi jelentésében
rületi segédtanfelügyelői állást, de a tanító ismételten visszautasította a szerbek óhaját. Az igazgató-tanító a három évig tartó szerb megszállás alatt sehonnan sem kapott fizetést. A tanítók az iskolán kívüli néptanítói hivatásuknak is kellőkép [sic!] megfelelnek. Magyar színielőadásokat, hazafias iskolai ünnepélyeket rendeztek. Kezdetleges könyvtáruk, valamint Levente-Egyesület is van a faluban. Az iskolai és magyar nyelvi viszonyok, mint a fentiekből kitűnik, a községben jók. A lakosság közt azonban több izgága természetű egyén van, kik a jóindulatú gazdákat is befolyásolják. A földreform révén az igénylők részére megítélt 6-6 hold földdel - mint említém - nincsenek megelégedve. Utólagosan egy iratot küldtek hozzám, melyben indokolják óhajukat. A hozzám küldött iratot van szerencsém csatolni. Az egybegyűltek előtt iskolájukról és a tanulóknak a magyar nyelvben és egyéb tantárgyakban tanúsított előmeneteléről elismerőleg nyilatkoztam. Nem tetszett nekik, hogy az igazgató-tanítót megdicsértem előttük miből az tűnik ki, hogy nem szeretik. Sőt megjegyzések is hallatszottak, hogy az igazgató-tanító kerüli őket, keveset érintkezik velük. Másrészről azt az értesítést nyertem, hogy többeknek az nem tetszik, hogy az igazgató-tanító nem komázik, s nem korcs- mázik velük. A népet az igazgató-tanító állítása szerint a 40 holdas maggazdagodott32 korcsmáros izgatja, ki félti jövedelmét, ha a nép a tanító szerint igazodik. Az igazgató-tanító által létesíteni szándékolt olvasókört is ő hiúsította meg, mert a borozás ki lett volna tiltva az olvasókörből. Hogy a vendéglős vezeti a népet, arról magam is meggyőződtem, mert mikor viszonyaik felől beszélgettem velük, alattomos módon ő súgta a helyettes-bírónak és egy hangos gazdának, hogy a földbirtokreformot és az igazgató-tanítót ne felejtsétek megemlíteni. VII. Lakócsa^ A község lakosainak száma: 1134, kik közül 729-en horvát és 403-an magyar anyanyelvűeknek vallották magukat. Lakócsa körjegyzői és róm.kath. plébániai központ. Ide tartozik: Szentborbás, Tótújfalu, és Potony község is. A lakosok valamennyien tudnak magyarul, horvátul. Jóindulatúak s jó hazafiak. A megszállás alatt a szerbek mindent elkövettek, hogy a község lakosságát a maguk részére megnyerjék, azonban ez a túlnyomó részben horvát ajkú lakosság sokkal jobban ellenállott a szerbek fenyegetésének, mint akárhány szomszéd magyar ajkú község. A szerbek követelték, hogy az iskola tanításnyelve szerb-horvát legyen. A lakosság azonban a szerbek felhívásának ellenállott és tovább is magyar maradt a tanítás nyelve. Az S.H.S. államhoz való átcsatolás ügyében eléjük terjesztett kérvényt egyhangúlag a legerélyesebben visszautasították. 32 Értsd: meggazdagodott. 227
