Polgár Tamás: A forradalom vonzásában. Tanulmányok Szántó László tiszteletére (Kaposvár, 2017)

Sipos József: Nagyatádi Szabó István és Bethlen 1922-es kampánya

Ezt az udvarias megfogalmazást a kihallgatást követő beszélgetésen már így pontosították: „Teleki Pál gróffal szemben, akit faji elmélete alapján az antiszemitizmus atyjának tartanak, élesen síkra fognak szállni.” Bethlen így védte Telekit: „ő távol áll minden szélsőséges akciótól és a fajelméletet csak tudományos alapon csinálja”. Ezzel azonban nem tudta meggyőzni a szegedi hitközség vezetőit, akik aztán a választási kampányban Bárczy István liberális jelöltet támogatták.

A másnapi kampánygyűlésen Bethlen a legitimistákkal szemben kijelentette: „a királykérdés eldőlt, mert mi nemzeti királyságot akarunk. [...] Nem kérünk mi sem az Osztrák-Magyar Monarchiából, sem a Duna-konfóderációból.” Itt is hangsúlyozta: hogy ő a társadalmi osztályok közötti béke és megegyezés híve. Szerinte a vidéki nyílt szavazás visszaállítása sem jogfosztás.

Utána Gömbös is a független külpolitika jelentőségről beszélt, majd a fajvédelemről. Kijelentette: „Mi a keresztény gondolatban nem vallásfelekezeti, hanem fajvédelmi gondolatot látunk. Minden független állam öntudatos faji életet akar élni. Legkevésbé a zsidóság veheti ezt rossz néven, mert a zsidóság fajvédelmi szempontból tökéletes életet él.” Szerinte a fajvédelem „nem jelenti az elnyomást, csak az erőviszonyok igazságos elhelyezését”. E gondolatokkal üzent a szegedi zsidóságnak és a jobboldal antiszemitizmusra fogékony társadalmi csoportjainak, hogy támogassák Telekit.

Ezután a miniszterelnök Mindszenten, majd Szentesen és végül Csong- rádon kampányolt. Bethlen Szentesen is hangsúlyozta: „Helyre kell állítanunk a társadalmi békét... ”. Ennek érdekében „az állam el van szánva arra, hogy egyfelől becsületesen végrehajtja a földreformot (éljenzés), másfelől a munkanélküliek részére közmunkát fog szervezni, hogy az aratásig a munkásnép dolgozhasson”. Erről nem véletlenül beszélt. Ugyanis a szentesi földmunkások szövetsége memorandumot juttatott el hozzá, amelyben megírták, hogy 1500 kubikosnak már hónapok óta nincs munkája, és már mindenüket eladták, mert „családostól éheznek”. Kérték a miniszterelnököt, hogy intézkedjen. Ezzel a súlyos szociális problémával a következő hetekben Bethlen és a földművelésügyi kormányzat érdemben foglalkozott, és az Árvízmentesítő Társulatoknak jelentős összegeket adott, amelyek több ezer kubikosnak biztosítottak munkát. Körükben így csendesítették le az ellenzéki hangulatot.

Nagyatádi beszédében elsősorban a rekvirálások befejezése és a mezőgazda- sági termékek szabadforgalma mellett érvelt. „Azt akarjuk, hogy akinekföldje van, annak legyen kedve minél többet termelni, ésjusson abból annak is, akinek nincs földje. ” Tehát az árutermelő parasztság érdekeit védte. Mayer János földművelésügyi miniszter szintén a munkanélküliség enyhítését ígérte.

Bethlen programbeszédei és ígéretei nem elégítették ki az Egységes Párt nagyatádi Szabó vezette agrár-demokrata szárnyát. Ezt bizonyítják A Kisgazda

171