Polgár Tamás: A forradalom vonzásában. Tanulmányok Szántó László tiszteletére (Kaposvár, 2017)
Nübl János: Az 1912. évi gróf Tisza István elleni képviselőházi merénylet somogyi vonatkozásai
Ezen álláspontjából kifolyólag, a magyar kormányt - hazánk gazdasági és kulturálisfejlődését megakasztott, sőt alkotmányunkat is veszélyeztetett obstrukció megszüntetése alkalmából — támogatásáról biztosítja. Tisza István grófot, a képviselőház elnökét pedig az ellene elkövetett ocsmány merénylet elítélése mellett önfeláldozó, hazafias állásfoglalásáért hazafias tisztelettel üdvözli s a felháborító merénylet meghiúsulta felett örömétfejezi ki."14S A hivatalos Somogy vármegye tehát politikai támogatásáról biztosította a Lukács-kormányt és a képviselőház elnökét. A vármegye politikai közélete lezárta az obstrukcióról folytatott vitát, s látszólagos nyugalomba merült. A vármegyében erős gyökerekkel bíró, az obstrukcióban „kicsiny szerepet” vállaló és a gróf Tisza István házelnök elleni politikai küzdelemben is csak „félszívvel résztvevő” gazdapárt fokozatosan kihátrált az ellenzéki „összefogásból”, s szervezete erősítésén fáradozott. A kisgazdák ellenzéki tábortól való eltávolodását a somogyi sajtó is észlelte.146 A párt vezetője, nagyatádi Szabó István augusztus 25-én Somogyjádon, szeptember 8-án pedig Somogyszilban tartott szervező népgyűlést. A gyűléseken részt vett főszolgabírók jelentései szerint a kisgazda honatya mellőzte a belpolitikai torzsalkodást, s csak a kisgazdákat érintő kérdéseket taglalt hallgatósága előtt.147 A nyár elmúltával a képviselőház törvényhozási szünete is véget ért. Az új ülésszak első ülésein, 1912. szeptember 17-én és 18-án az ellenzéki honatyák ismét sípolással, csengetéssel, dobogással akadályozták a képviselőház munkáját.148 Tisza újra rendőröket hívott az ülésterembe, a renitens képviselők pedig immár 30 ülésnapra zárattak ki a házból. Szeptember 18-án a zajkeltés és a kivezette- tések mellett más szégyenteljes eseménysort is láthatott a képviselőház közönsége. Beöthy László kereskedelemügyi miniszter ugyanis a néppárti képviselők válogatott szidalmait megelégelve ököllel vett elégtételt a leghangosabb Zboray Miklóson. A marcali választókerület képviselője „stentori hangján” disznónak, gazembernek, alávaló bitangnak nevezte a minisztert, aki felindultságában helyéről felpattant, az őt gyalázó honatyához szaladt, s öklével többször fejbevágta. Beöthy körül hamar „tumultuózus jelenetek alakultak”, de néhány józan gondolkodású munkapárti honatya közbelépett, s megakadályozta az „események további elfajulását’’.149 145 MNL SML IV. 402. a. Somogy Vármegye Törvényhatósági Bizottságának köz- és kisgyűlési jegyzőkönyvei. 1912. évi közgyűlési jegyzőkönyv, 656/14615. 146 A gazdapárt és a koalíció. Somogyvármegye, 1912. szeptember 6. 1. 147 MNL SML IV. 401. a. Somogyvármegye főispánjának bizalmas iratai. 537/20/1912; 569/20/1912. 148 A t. csárdában. Somogyi Hírlap, 1912. szeptember 20. 2-3. 149 A marcali képviselőt inzultálták. Somogyvármegye, 1912. szeptember 20. 1—2. 149
