Polgár Tamás: A forradalom vonzásában. Tanulmányok Szántó László tiszteletére (Kaposvár, 2017)
Nübl János: Az 1912. évi gróf Tisza István elleni képviselőházi merénylet somogyi vonatkozásai
főkérdésre az esküdtszék nemmel válaszolt, Baloghy kihirdette a törvényszék felmentő ítéletét, s intézkedett Kovács szabadon bocsátásáról.81 Az esküdtszék meglepő döntését már a kortársak is a közhangulat presszió- jaként értékelték. A 12 esküdt meghajolt az ellenzéki hírlapok hangolta társadalmi légkör előtt, mely Kovácsban a mártírt, Tiszában Bécs erőszakos helytartóját látta. Tiszát egyes visszaemlékezők szerint lelkileg megviselte az ítélet. A házelnök nem személye, hanem hivatala elleni támadásként értelmezte a merényletet, s a tettes el nem ítélését a romló közéleti morál egyértelmű jelének értékelte.82 A Kovács-ügy megosztotta az ellenzéket. Míg a Justh-párt a merénylet után azonnal Kovács mellé állt, s tagjai az ítélethirdetés utáni napon lakásán felkeresve üdvözölték, addig gróf Apponyi Albert a merénylő és tette elítélésére szólította fel az ellenzéki képviselőket, felmentésének ünneplését pedig egyenesen ízléstelennek tartotta.83 A gyomai képviselő azonban nem lehetett felhőtlenül boldog, ugyanis a Budapesti Királyi Főügyészség semmisségi panaszt nyújtott be az esküdtbíróság felmentő ítélete ellen. Nem szabad elfelejteni, hogy Kovács Gyula vizsgálati fogsága alatt politikai bomba robbant: Désy Zoltán szeptember 18-án egy egyetemisták számára rendezett budapesti diákvacsorán „Európa legnagyobb panamistájának” nevezte Lukács László miniszterelnököt. A Kossuth-párti honatya vádjai szerint Lukács a Khuen-Héderváry-kormány pénzügyminisztereként 1910-ben „sikkasztott közpénzből” finanszírozta a munkapárt választási kampányát. A panamavádból per lett, melynek első főtárgyalásán (1913. február 18-án) a Budapesti Királyi Büntetőtörvényszék nyilvános becsületsértés vétségében bűnösnek mondta ki Désyt, s egy hónap fogházra, valamint 400 korona pénzbüntetésre ítélte. Mivel az ítélet ellen a védelem és a vádhatóság is fellebbezéssel élt, a per a Budapesti Királyi ítélőtábla elé került. Nem tudni, miért — talán Tisza kérésére, esetleg a kormányfő és a munkapárt presztízsét veszélyeztető Désy—Lukács-per folytatódása miatt — Pongrácz Jenő koronaügyész március 22-én visszavonta a Kovács-ügyben beadott semmisségi panaszát. Kovács Gyula tényleges felmentése után sem tette tiszteletét a képviselőházban, sőt március végén nyílt levélben jelentette be, hogy lemond mandátumáról. Egyes kommentárok szerint a hiú Kovács csak a sajtó figyelmét kívánta ismét magára irányítani, illetve arra számított, hogy választókerülete egyöntetűen marasztalni fogja.84 Áprilisban bejárta választókerületei községeit, 81 Donáth Regina 1935: 14-19. 82 Horánszky Lajos 1994: 879—882. 83 Donáth Regina 1935: 20-21. 84 Kovács Gyula lemondása. Versengés a gyomai mandátumért. Békésmegyei Közlöny, 1913. április 13. 4. 136
