Polgár Tamás: A forradalom vonzásában. Tanulmányok Szántó László tiszteletére (Kaposvár, 2017)

Nübl János: Az 1912. évi gróf Tisza István elleni képviselőházi merénylet somogyi vonatkozásai

általános szavazati jog bevezetése mellett tett hitet, ám a 21 tagú képviselőházi bizottság kiküldésére tett javaslatát a ház többsége elvetette.50 Rendkívül hosszú felszólalásai jól dokumentálják politikai alapelveit. Saját bevallása szerint 1904. november 18-ig, vagyis az elhíresült zsebkendőszavazásig szabadelvű érzelmű volt, sőt a szakcsi választókerületben korteskedett is a Sza­badelvű Párt jelöltje mellett.51 Képviselői megbízását mint „függetlenségi érzelmű polgár” látta el, s habár „fiúi tisztelettel” tekintett Kossuth Ferencre, egyetlen párt­nak sem lett tagja.52 Már képviselőként vált a titkos szavazás eszméjének támoga­tójává, amelyet korábban - mint oly sokan kortársai közül - a magyar néplélekkel összeegyeztethetetlennek ítélt.53 Nézeteinek revideálásához hozzájárult, hogy testvéröccse (dr. Szúnyog Mihály, egykori országgyűlési képviselő) a vármegyei közigazgatás hathatós közreműködésével alulmaradt a Szatmár vármegye fehér- gyarmati választókerületében 1911. február 27-én tartott időközi választáson.54 Kovács részt vett testvére kampányában, s jelen volt, amikor Matolcs község­ben 1911. február 19-én a helyi közigazgatás odarendelte csendőrök puskago­lyóval, karddal és szuronnyal szétkergették a Szunyog-párt választási gyűlését. Az öt súlyos sebesültet eredményező csendőrattakról, valamint a közigazgatás részrehajlásáról Kovács két ízben is jelentést tett a képviselőházban.55 A voksolás egyébként ellenzéki csatát hozott, hiszen a nyertes Jármy Béla a Kossuth-párt, míg Szúnyog MihályS6 a Justh-párt jelöltje volt. Kovács az esettel kapcsolatos felszólalásaiban épp ezért kerülte a pártpolitikát, s inkább Jármy Béla szatmá­ri társadalmi beágyazottságát feszegette. Habár a konkrét üggyel kapcsolatosan felszólította a kormányzatot a vármegyei adminisztráció fokozott ellenőrzésére, a törvényhatósági közigazgatás tervezett államosításának tervét a vármegye törté­neti alkotmányvédő szerepére tekintettel elutasította. 50 Képviselőházi Napló, 1910-1915: 1. kötet. 378—381. 51 Gróf Tisza István első miniszterelnöki periódusa idején, 1904. november 18-án a képviselőházban a kormánytöbbség (a Szabadelvű Párt) az ellenzéki obstrukció letörése érdekében házszabályt módosí­tó javaslatot fogadott el. Perczel Dezső, a képviselőház elnöke a házszabály megsértésével rendelte el a szavazást. Visszaemlékezések szerint a házelnök a hangzavarban zsebkendőjét lobogtatva jelezte a szabadelvű honatyáknak a szavazás megkezdését. Az eset a Szabadelvű Párton belül végzetes szakadást okozott, a „képviselőházi puccsot” követő napokban számos prominens képviselő (például Darányi Ig­nác, Wlassics Gyula, gróf Andrássy Tivadar, ifj. gróf Andrássy Gyula, gróf Károlyi Sándor) elhagyta a pártot. 52 Képviselőházi Napló, 1910—1915: 4. kötet. 61-74. 53 Képviselőházi Napló, 1910—1915: 6. kötet. 116-129. 54 1910-ben Luby Géza 48-as pártonkívüli programmal nyerte el a fehérgyarmati választókerület mandá­tumát. Az 1848-ban született képviselő 1911. február 6-án Budapesten hunyt el. Képviselőházi Napló, 1910-1915: 4. kötet. 509. 55 Képviselőházi Napló, 1910—1915: 5. kötet. 306—309.; Képviselőházi Napló, 1910-1915: 6. kötet. 81—85. 56 Szúnyog Mihály 1910-ben a Justh-párt jelöltjeként harcba szállt a mátészalkai választókerület mandátu­máért, ám Szálkái Sándor Kossuth-párti jelölttel szemben alulmaradt. Végváry-Zimmer (szerk.) 1910: 422-423. 128

Next

/
Oldalképek
Tartalom