Polgár Tamás: A forradalom vonzásában. Tanulmányok Szántó László tiszteletére (Kaposvár, 2017)

Nübl János: Az 1912. évi gróf Tisza István elleni képviselőházi merénylet somogyi vonatkozásai

letárgyalása és megszavazása céljából - újabb ülést hívott össze (388. országos ülés), amelyet azonban a kiabáló, fütyülő, sípoló, trombitáló ellenzéki képviselők folyamatosan megzavartak. Tisza a zajongók nevét feljegyezte, majd az ülést felfüggesztette. A szünet alatt Angyal József háznagy13 a házelnök listáján szereplő képviselők padsoraihoz sétált egy terembiztos14 és Pavlik Ferenc rendőr-főfelügyelő kíséretében, miközben rendőrök szállták meg az ülésterem bal (ellenzéki) oldalának közlekedőlépcsőit. Angyal József háznagy felolvasta a terem elhagyására kötelezett honatyák névsorát, akiket Pavlik Ferenc - bemutatkozása után - távozásra szólított fel. Mivel a nevezettek „Nem megyünk/” kiáltással feleltek, a rendőrök parancsnoka bejelentette, hogy kénytelen lesz a „karhatalmat” alkalmazni. A szóváltás alatt gróf Károlyi Mihály dulakodni kezdett a rendőrökkel, majd meglökte Pavlik főfelügyelőt. E tettéért a rendőrök kivezették a képviselőt, annak ellenére, hogy a háznagy a gróf nevét nem olvasta fel. A házelnöki íven szereplő honatyák kivezetésére a karhatalom fizikai erőszakot csak korlátozott mértékben alkalmazott. Általában három-négy rendőr körülfogta a képviselőt, és kikísérte az Országház épületéből. Előfordult, hogy az egyik rendőr az intézkedés alá vont képviselő vállára tette a kezét, így jelezvén az erőszakot. Néhány esetben az intézkedő rendőr szóban is tájékoztatta az érintett képviselőt: „Akkor engedelmével alkalmazom az erőszakot.” Csuha István Justh-párti honatyát viszont karjánál és ruházatánál fogva távolították el a rendőrök az ülésteremből, mivel lekapta Pavlik Ferenc sapkáját, és a főfelügyelő fejéhez vágta. Június 4. délutánján — gróf Károlyi Mihállyal együtt - összesen 37 honatya kényszerült távozni az ülésteremből.15

13 A háznagy a képviselőház tisztviselője volt, felügyelt a képviselőház helyiségeire, nyilvántartotta a honatyák lakcímét, gondoskodott a hivatalos iratok szétosztásáról, s a házelnököt a rend fenntartásában támogatta. A képviselők a háznagyot önmaguk közül választották egy ülésszak tartamára. Hivatalának személyzete terembiztosokból és teremszolgákból állt.

14 A háznagy hivatali személyzetéhez tartozó terembiztosok akadályozták meg, hogy illetéktelenek bejussanak az ülésterembe, s a „teremtisztek” feladata volt a képviselőház karzatain helyet foglaló hallgatóság (közönség) felügyelete („féken tartása”) is.

15 Az 1912. június 4-én kivezetett képviselők: Abrahám Dezső, Barabás Béla, gróf Batthyány Pál, Beck Lajos, Benedek János, Bikádi Antal, Bosnyák Géza, Csuha István, Egry Béla, Eitner Zsigmond, Fern- bach Károly, Gál Sándor, Holló Lajos, Huszár Károly (sárvári), Ivánka Imre, Justh Gyula, Justh János, KállayUbul, gróf Károlyi József, gróf Károlyi Mihály, Kelemen Béla, Kobek Kornél, Kun Béla, Lovászy Márton, Palugyay Móric, Polónyi Dezső, Polónyi Géza, Preszly Elemér, Rákosi Viktor, Sümegi Vilmos, nagyatádi Szabó István, Szmrecsányi György, Valentsik Ferenc, Vertán Endre, Veszprémy István, Zb or ay Miklós, Zlinszky István. Képviselőházi Napló, 1910—1915: 16. kötet. 439. A Szabó István néven 1863-ban Csokonyán született férfiú családjának „felső” volt a megkülönböztető neve. A „nagyatádi” sohasem tartozott hivatalosan nevéhez, főleg nem Nagyatádi formában. A Szabó név gyakorisága miatt ragasztották hozzá megkülönböztetésül választókerülete székhelytelepülése nevét. Korában Szabó István (nagyatádi) megnevezéssel is illették. Országos politikába kerülése után, majd a szakirodalomban is legtöbbször Nagyatádi Szabó Istvánnak írták - helytelenül - nevét. Jelen kötetben a szerkesztők által preferált „nagyatádi Szabó István” névalakban a „nagyatádi” természetesen nem nemesi előnév.

122