Polgár Tamás: A forradalom vonzásában. Tanulmányok Szántó László tiszteletére (Kaposvár, 2017)
Gyenesei József: Fejezetek a tanyai közigazgatás megszervezésére irányuló országos és helyi kísérletek történetéből
GYENESEI JÓZSEF Fejezetek a tanyai közigazgatás MEGSZERVEZÉSÉRE IRÁNYULÓ ORSZÁGOS ÉS HELYI KÍSÉRLETEK TÖRTÉNETÉBŐL A tanyai területek közigazgatási szervezetét az 1871-es községi törvény hozta létre, amikor kimondta, hogy minden területnek valamely község kötelékébe kell tartoznia. Ez azonban csak egy de jure létező szervezet volt, amely így érthetően nem oldhatta meg a mind nagyobb számban külterületen élő népesség egészségügyi, kulturális, szociális, gazdasági, rendészeti, közlekedésügyi stb. problémáit. Az említett szegmenseket magában foglaló ún. tanyakérdés megoldásának tehát előfeltétele lett volna a tanyai közigazgatás rendszerének megteremtése. A kormányzat a kérdés rendezésére sokáig figyelmet sem fordított, de annak napirendre tűzését követően sem tudott valódi eredményeket felmutatni. A nagy kiterjedésű határokkal rendelkező alföldi városok, mint például Kecskemét számos előremutató lépést tett e téren, eredőjüket tekintve azonban ezek sem hoztak átütő erejű megoldást az ügyben. A dualizmus időszaka Az alföldi tanyavilágban 1910-re már több mint 700 ezren éltek.1 A települési központoktól távol lakó népesség igazgatása, valamint közszolgáltatásokkal történő ellátása a tanyarendszer fennállásának három évszázada alatt mindvégig komoly problémát jelentett, amelyre először a dualizmus időszakában a tanyai tanítók hívták fel a közvélemény figyelmét. A Darányi Ignác földművelésügyi miniszter vezette Országos Magyar Gazdaszövetség 1909-es palicsi kongresszusa mondta ki először, egy kiskundorozsmai gazdakör indítványára, hogy a tanyakérdést mint „a magyar faj jövőjének egyik legfontosabb kérdését” beható vizsgálat tárgyává teszik, s annak eredményei alapján az állam, a törvényhatóságok és a községek a gazdákkal összefogva hozzákezdhetnek az ügy megoldásához. Ekkor született első ízben döntés a probléma helyszíni tanulmányozásáról is. Czettler Jenő, az agrárpolitika és gazdaságtörténet későbbi akadémikusa 33 évesen „látó szemmel és érző magyar szívvel" 1912 és 1913 folyamán nyolc vármegye tanyavilágát mérte 1 Rácz István 1980: 139. 111
