Polgár Tamás: A forradalom vonzásában. Tanulmányok Szántó László tiszteletére (Kaposvár, 2017)
Katona Csaba: Adatok az iparosok és kereskedők szombathelyi betelepüléséhez, 1850
Katona Csaba Adatok az iparosok és kereskedők SZOMBATHELYI BETELEPÜLÉSÉHEZ, 1850 Az 1849-1867 közötti - s különösen az 1849-1861 közötti - időszak sajátos helyet foglal el a magyar történetírásban: mintha kevésbé irányítaná magára a történettudomány figyelmét, mint a 19. század más időszakai. Ennek a jelenségnek csak egyik oka a kedvezőtlennek nevezhető forrásadottság: a Bach-korszakban keletkezett hivatalos iratok többsége nehezen olvasható német nyelvű. Az alkotmányosság visszaállítását követően pedig (majd később is) sajnos volt példa arra, hogy az ebben az időszakban keletkezett iratokat, a köztörténet szempontjából szomorú időszak emlékeit, megsemmisítették, illetve kiselejtezték a levéltárakból.1 A másik ok a Bach-rendszer, illetve a Schmerling-provizórium egyoldalúan negatív megítélése. Kétségtelen, hogy a politika- és eseménytörténet, a magyar államiság szempontjából ez az időszak Magyarország 19. századi történetének szomorú időszaka. Az 1848-1849. évi forradalmat és szabadságharcot követő véres megtorlás, az alkotmányosság semmibevétele, a megyerendszer megszüntetése, az országgyűlés összehívásának szüneteltetése stb. joggal támasztják alá ezt az álláspontot. Ráadásul 1848—1849 a kollektív emlékezetben része a nemzeti mitológiának, így érzelmi alapon érthető válik a forradalom és szabadságharc leverését követő időszak iránti negatív elfogultság. A legújabb magyar rendszerváltás előtt, amikor 1848. március 15-e ünneplése fokozottan „átpolitizált” volt, a közvélemény fokozottan hajlott rá, hogy fekete és fehér színekben lássa a múltat (talán egy szűk történészi réteget leszámítva). Vagyis: aki nem fogott fegyvert a hazáért a két forradalmi évben, az csak áruló lehetett. A történéseket meghatározó, illetve az azokra „válaszoló” emberi döntések, egyéni magatartásformák mögött rejlő okok megértésének árnyaltabb feltárása nem igazán volt jellemző. Ezt az „egyirányú” gondolkodást erősítette meg a Monarchia idejéig visszanyúló magyar historizáló szépirodalmi hagyomány is. 1 így pl. már 1867—1868-ban kiselejtezték Heves vármegye levéltárából a Bach-korszak népesség-összeírásait és birtokfelvallásait, Szabolcsban pedig a Bach-korszak során keletkezett iratok rendezése- selejtezése okán kiküldött bizottság kezdte meg működését már 1868 januárjában. Dóka-Müller-Réfi Oszkó 2000: 170. 9
