Szili Ferenc: A cukorrépa termesztése Délkelet-Dunántúlon és a MIR Kaposvári Cukorgyára 1893-1948 (Kaposvár, 1986)

II. A cukorrépa termesztése és a MIR Kaposvári Cukorgyára, az első világháború és az 1929-33. évi gazdasági világválság közötti évtizedekben

ipar, sem pedig a mezőgazdaság nem volt kellőképpen felkészülve. A világháború éveiben a nagybirtok-üzemeknek és a paraszti kisüzemeknek egyaránt igazodniuk kellett a megváltozott körülményekhez. Az egyre fokozódó munkaerőhiány, az igaerő csökkenése, a szállítási nehézségek, a fokozódó infláció, a mezőgazdaságot sújtó rendkívüli intézkedések és a hadigazdálkodás, a tervszerű termelés feltételeit tovább már nem tudták biztosítani, így az iparban és a mezőgazdaságban is anarchisztikus jelenségek mutatkoztak. A nagybirtok-üzemek és a paraszti kisüzemek egyaránt rákényszerültek arra, hogy a megváltozott viszonyokhoz alkalmazkodjanak. A munka- és tőkeigényes ipari növények termesztése helyett a kevésbé munkaigényes, de a piaci árakhoz jobban igazodó termékek előállítására törekedtek. A korszerű gazdálkodást tehát, a napi politikai érdekek és a hadi- gazdálkodást szolgáló kormányhatározatok eleve lehetetlenné tették, így a mezőgazdaság fejlesztése nemcsak hogy megtorpant, de jelentősen vissza is esett, miközben az extenzív források is kimerültek, mivel a legjobb munkaerők százezreit vonták ki a termelésből, a különböző hadszínterekre küldve őket. Somogy megye alispánja már az 1915. augusztus 2-i évnegyedes közgyűlésen felhívta a jelenlevők figyelmét a munkaerőhiány egyre növekvő veszélyeire, hangoztatva, hogy a háború első évében 11 460 mezőgazdasági munkást és 4928 cselédet vonultattak be katonának, de a jövőben — várhatóan - ez a létszám még majd növekszik.231

A kérdés tehát az, hogy a cukorrépa termesztésével foglalkozó nagybirtok-üzemek, és a cukorgyárak a megváltozott körülményekre miként reagáltak és milyen intézkedéseket tettek érdekeik védelmében? Mindenekelőtt látnunk kell, hogy a cukorrépa-termelők és a cukorgyárak érdekei sok tekintetben eltérőek voltak, így érthető, hogy a megváltozott körülményekre különféleképpen reagáltak. A termelők többsége a többéves szerződések azonnali felbontását kívánta, míg a cukorgyárak — érthetően - saját érdekeiket figyelembe véve, a jogi formulákhoz továbbra is ragaszkodva, a szerződések maradéktalan teljesítését követelték. A cukorrépa-termesztés nehézségei azonban lényegesen nagyobbak voltak annál, hogy a termelők a szerződések felbontását etikátlannak tekintették volna, ugyanakkor tudatában voltak annak is, hogy a cukorgyárak még bírósági úton sem kényszeríthetik őket a cukorrépa termesztésére. 1915. január 1-től kormányrendelet engedélyezte - a termelőknek - a korábban kötött szerződések felbontását, így az évben a cukorrépa termelése 54%-kal visszaesett.232

A kaposvári cukorgyár körzetében is hasonló tendencia érvényesült, jóllehet a répaterület csökkenése az országos átlagnál kevesebb volt, a 31,9%-os visszaesés azonban szintén jelentősnek mondható. A kaposvári gyár kétségkívül kedvezőbb helyzetben volt, mint a cukorgyárak többsége, ugyanis a MIR béruradalma, mint répatermelő bázisgazdaság a szükséges cukorrépa jelentős részét továbbra is tudta biztosítani. A gond azonban itt sem volt kisebb, mint a többi cukorgyárnál. A gyár vezetői 1915. december 18-án joggal panaszkodtak az igazgatóságnak, hogy ,,ha valaki nem akar cukorrépát termelni, erre kényszeríteni nem áll módunkban, legfeljebb kellemetlenségeket okozhatunk neki, azonban nekünk ebből hasznunk nincs.233

A cukorgyárnak tehát nem voltak olyan eszközei, amelyekkel pressziót gyakorolhatott volna a termelőkre a cukorrépa termesztése érdekében. A szerződésekben ugyan előírták, hogy a répamagot hogyan kell elvetni, a répát megmunkálni, szállítani stb., de ezek ellenőrzése még a békeévekben is nehéz volt, a termelők általában megtalálták a kibúvókat, tetemes károkat okozva a cukorgyáraknak.

98