Szili Ferenc: A cukorrépa termesztése Délkelet-Dunántúlon és a MIR Kaposvári Cukorgyára 1893-1948 (Kaposvár, 1986)
I. A cukorrépa termesztése Délkelet-Dunántúlon és a MIR Kaposvári Cukorgyára az I. világháború előtti évtizedekben
cukorszállító gépsorral szerelték fel a gyárat. 1911-ben a régi Fesca-körsziták helyett a Weston-rendszert alkalmazták, majd az utótermék-szitaállomást is megnagyobbították, a műhely hajtására pedig 45 HP Diesel-motort és egy 350 m hosz- szú, önműködő iszapszállító berendezést vásároltak.21,1 A Hitelbank 1913-ban 63 iparvállalat felett gyakorolt befolyást és 233,17 millió korona tőkével rendelkezett.210 Érdekeltségéhez tartozott az Alföldi Cukorgyár Rt., a Baranyavári Cukorgyár Rt., a Magyar Cukorgyár Rt., a Mezőgazdasági Ipar Rt. a Kereskedelmi Bankkal közös érdekeltséggel pedig a Bács megyei Cukorgyár Rt. is.2U’ Közülük 6 millió korona alaptőkéjével a második legtőkeerősebb gyár a MIR Kaposvári Cukorgyára volt.21' A Hitelbank finanszírozta tehát a legtöbb cukorgyárat. A cukoripar fejlesztésében érdekelt hazai finánctőke a Kereskedelmi Bank, a Hazai Bank, a Leszámítoló Bank a nemzetközi versenyképesség fokozása érdekében szintén jelentős tőkebefektetésekkel járult hozzá a cukorgyárak korszerűsítéséhez. A modern gépek vásárlása kétségkívül jelentős tőkebefektetést igényelt, a hazai finánctőke azonban felismerte a cukoripar prosperitásából adódó lehetőségeket, valamint azt a tényt is, hogy a jobb nyersanyaggal dolgozó ausztriai és a csehországi cukorgyárakkal csak abban az esetben versenyezhetnek, ha a cukor előállításának a költségeit csökkentik, a belföldi fogyasztókkal pedig a világpiacinál magasabb árat fizettetnek. A magyar cukoripar a századfordulót követő évtizedben mind modernebb gépi berendezésével magasabb technikai szintre tudott emelkedni, mint a rivális osztrák cukoripar. A kaposvári cukorgyár korszerűsítésének az üteme azonban elmaradt az országos fejlődéstől. Alapításakor még a korszerűbb cukorgyárak közé tartozott, de két évtized múltán már az erőfeszítések ellenére sem tudott az élenjáró cukorgyárak közé felzárkózni. A továbbiakban bemutatjuk a magyarországi cukorgyárak fejlesztésének főbb tendenciáit. A 23. és 24. táblázaból láthatjuk a magyar cukoripar legdinamikusabb korszakát, a 90-es évek közepétől az első világháborúig.218 A vizsgált két évtized alatt a cukorgyárak száma 42,85%-kal növekedett hazánkban. A fejlődés másik fontos mutatója pedig a gőzgépek mennyiségi és minőségi növekedése volt, mivel a gyárak nemcsak a répafeldolgozó kapacitásukat tudták megsokszorozni, hanem az előállított termékek minőségét is megjavították. A táblázatból láthatóan a fejlesztés intenzív és extenzív irányban egyaránt történt, de ez a folyamat a magyarországi cukorgyárak és a kaposvári cukorgyár tekintetében fordított arányban érvényesült. Amíg az országos adatok szerint a gőzgépek száma 79,61%-kal, a lóerőé pedig 420,35%-kal növekedett, addig a kaposvári cukorgyárban csupán 41,60%-os, illetve 33,33%-os növekedés mutatkozott, amely az országos átlagtól lényegesen elmaradt. Az extenzív fejlesztés tekintetében a kaposvári cukorgyár nagyobb erőfeszítéseket tett, mivel a munkásság létszámát majd megháromszorozta, országosan pedig majdnem kétszeres volt a növekedés. A technika fejlesztése kétségkívül eredményesebbnek bizonyult, mivel a feldolgozott répa mennyisége a bázisévhez viszonyítva országosan 242,26%-kal, a kaposvári gyárban pedig 126,26%-kal növekedett. Mindezek után joggal tehetjük fel a kérdést, hogy mivel magyarázható a fejlesztésben mutatkozó arányeltolódás? Közismert, hogy a cukorgyárak adottságai és lehetőségei eltérőek voltak egymástól. A cukorkartell által megállapított répakörzetek nem egyformán kedveztek a cukorgyáraknak.219 A vizsgált időszakban csak azok a cukorgyárak maradhattak életképesek, amelyek továbbra is az önkezelésű bérgazdaságaikra támaszkodtak, de a régióban levő nagybirtok-üze92
