Szili Ferenc: A cukorrépa termesztése Délkelet-Dunántúlon és a MIR Kaposvári Cukorgyára 1893-1948 (Kaposvár, 1986)
I. A cukorrépa termesztése Délkelet-Dunántúlon és a MIR Kaposvári Cukorgyára az I. világháború előtti évtizedekben
séget egymás tudta nélkül nem köthettek. Az eszéki cukorgyár a riválisokkal szemben most már nem vehette fel a versenyt, ezért még kompromisszum árán is, a megegyezés lehetőségét kereste. 1912. szeptember 4-én a Bács megyei Cukorgyár Részvénytársaság (Bácska), az Első Horvát-Szlavon Cukoripar Részvénytársaság (Eszék), Baranyavár és a MIR Georgia (Kaposvár és Mezőhegyes, a bácskai cukorrépára vonatkozóan az alábbiakban állapodtak meg.209 Az 1 265 000 q várható répatermésből a gyárak az alábbiak szerint részesednek. A baranyavári gyár 277 000 q, az eszéki gyár 686 000 q, a Georgia pedig 302 000 q cukorrépára tarthatott igényt. A gyárak a termelőkkel szemben mind a termesztés, mind pedig a felvásárlás tekintetében csak azonos feltételeket szabhattak. A bácskai cukorrépa Eszék számára a létkérdést jelentette, a Georgiánál és Baranyavárnál inkább csak a kiegészítő szerepet játszotta. Figyelmet érdemel az 1913. január 8-i rayonegyezmény is, amely a fenti gyárak között létrejött.'"' Ebben rögzítették az idegen gyárakkal fennálló megállapodásokat, a szerződési területek beosztását, a répa árát, a cukorár-felülfizetést, a szelet- és a melasz járandóságot, a répa átvételének feltételeit, a termelőknek nyújtott kedvezményeket és mindazokat a kérdéseket, amelyek a későbbiekben esetleg konfliktusokat idézhetett volna elő. Ncha ezek az egyezmények a gyárak mozgásterét „beszabályozták" és ilyen tekintetben esetenként hátrányai is voltak, mégis általánosságban az előnyök domináltak. A réparayon-egyezmények a cukorgyárak „stratégiai fegyverei” voltak a termelőkkel szemben, akik kiszolgáltatottságuk ellen ekkor még nem tudtak hatásosan védekezni. 15. A kaposvári cukorgyár korszerűsítése Már az 1890-es évek második felétől a cukorrépa növekvő kereslete és a cukorgyárak közötti verseny arra késztette a kaposvári cukorgyár igazgatóságát, hogy az üzemet korszerűbbé téve, a feldolgozandó cukorrépa mennyiségét növelje. A gyár korszerűsítése 1898-ban megkezdődött, a melléktermék előállításának régi berendezéseit új refrigerant kristályosító rendszerrel cserélték fel, amely országosan is jelentős újításnak számított.211 Az 1901. évi első jelentősebb rekonstrukció pedig a gyár napi répafeldolgozó kapacitását 50 vagonról 100 vagonra növelte.212 A MIR igazgatósága 1904-ben a kaposvári cukorgyár alapításának 10 éves fennállása alkalmából az évtized mérlegét pozitívan értékelhette, mivel a cukorrépa termesztését - a kezdeti nehézségek ellenére - folyamatossá tette, a gyár körzetének a hatósugarát pedig tágította. Az eredményesség titka elsősorban az volt, hogy a cukorgyár a répafeldolgozó kapacitását összhangba tudta hozni a cukorrépa-termesztés növekedésével. A cukorrépa-szerződések feltételeinek megszigorításával ugyanis arra kényszerítették a termelőket, hogy a termelés növelésével együttesen a cukorgyár által szabott minőségi követelményeknek is maradéktalanul eleget tegyenek. A cukorgyár korszerűsítése később is folyamatosan történt. 1906-ban a Petry és Hacking dortmundi gépgyárától újabb szeletszárító berendezést vásároltak, két évvel később még egy hengerrel kiegészítették a gyárat, a gépműhelyt pedig megnagyobbították és újabb mészkemencét helyeztek üzembe.211 1910-ben répagyökér-értékesítő berendezéssel, valamint önműködő salak- és 91
