Szili Ferenc: A cukorrépa termesztése Délkelet-Dunántúlon és a MIR Kaposvári Cukorgyára 1893-1948 (Kaposvár, 1986)

I. A cukorrépa termesztése Délkelet-Dunántúlon és a MIR Kaposvári Cukorgyára az I. világháború előtti évtizedekben

mesztés után ezek a férgek egyes vidékeket szinte elözönlötték, nem egy termelőt arra kényszerítve, hogy a cukorrépa termesztését ideiglenesen beszüntesse. A termelőkhöz írt levelekből megtudjuk, hogy pl. a lótetű elleni védekezés ellenszerét a 90-es években a cukorgyárak szakemberei még nem ismerték. A cukorrépát pusztító cserebogár álcáját, a pondrót a répalevelekről leszedették, és a talajt 8-10 cm mélységig eltávolították. A levéltetű által megtámadt répatáblákat a cukorgyár által javasolt speciális oldatokkal permetezték, jóllehet a legjobb ellenszernek a répa alapos és mély megművelését tartották. A répavetések legveszélyesebb ellensége az ormányosbogár volt, amelynek kiirtása a cukorgyáraknak és a termelőknek egyaránt komoly gondot okozott. A cukorgyár szakemberei a chlorbáriummai való permetezést tartották a leghatásosabb ellenszernek, évenként több mázsát vásároltak kifejezetten azzal a szándékkal, hogy azt önköltségi áron a termelők rendelkezésére bocsássák. A termelők a 3—3 1/2%-os chlorbárium oldatból 1 kát. holdra 200-250 liter folyadékot permeteztek.11'

Azonban a különböző védekezési módszerek sem voltak mindig hatásosak és így a század első éveiben az uradalmakban a napszámosokkal, de legtöbbször gyermekmunkaerővel szedették le az ormányosbogarakat a répalevelekről. Irtásuk nem volt könnyű feladat, mivel az ormányosbogarak a levegőben repülve állandóan változtatták helyüket, tönkretéve a nagy kiterjedésű uradalmi cukorrépatáblákat. Az ormányosok pusztítását érzékeltetjük a lengyeltóti uradalom intézőjének 1902. évi leveléből, aki a répaföldön 70 liter ormányost szedetett össze, ami megfelelt 280 000 darabnak.118

A nagyobb uradalmak a gyökérbetegségben levő cukorrépából mintát küldtek a cukorgyárnak, a Magyaróvári Kísérleti Intézetnek és Bécsbe is, a betegség pontos meghatározása végett. Érthető volt az aggodalmuk, hiszen ezek az ismeretlen kórokozók egész évi munkájuk eredményességét veszélyeztették. Vesze/eí Zsigmond nagytermelő 1899-ben uradalmában kézi permetező gépet készíttetett, majd kérte a gyár igazgatóságát, hogy termelői körében azt reklámozza. Az igazgatóság a gép prospektusát 25 nagytermelőnek és 12 cukorgyárnak is elküldte, nyilvánvalóan azzal a szándékkal, hogy a cukorrépa-termelő gazdaságok a gépet megismerjék és megvásárolják.11'1 A rovarkárok mellett a szakszerűtlen répaművelési módszerek is veszélyeztették a termést. A cukorgyár nem véletlenül határozta meg a cukorrépa vetésének időpontját, ugyanis a korai vetések után az eléggé le nem hengerelt répamagoknál az áprilisi fagyok, ha éppen csírázásban érték, felmag- zást idéztek elő, így a termés a cukorgyár szempontjából értéktelenné vált, mivel az minimális cukortartalommal rendelkezett.

összességében megállapíthatjuk, hogy a cukorrépa-termesztés eredményességét veszélyeztető rovarok irtása sok gondot és jelentős munkaerőt igényelt. Kik végezték el e munkák jelentékeny részét? A kora tavasszal már igénybe vett pusztai és falusi gyermekek, akik iskolai tanulmányaikat megrövidítve, bérmunkát vállaltak a nagybirtok-üzemekben, amelyeknek e munkaerőforrás igen olcsónak bizonyult.

11. Munkaerőgondok Délkelet-Dunántúlon, a summások alkalmazása

A cukorrépa-termesztés tekintetében voltak kedvezőtlen adottságú nagybirtoküzemek, gondolunk itt elsősorban azokra a vidékekre, amelyek a vasúti közlekedési vonalaktól távol estek, vagy pedig a környék birtokviszonyaiból adódóan, a mun72