Szili Ferenc: A cukorrépa termesztése Délkelet-Dunántúlon és a MIR Kaposvári Cukorgyára 1893-1948 (Kaposvár, 1986)

I. A cukorrépa termesztése Délkelet-Dunántúlon és a MIR Kaposvári Cukorgyára az I. világháború előtti évtizedekben

gyár jelentős szerepet játszott abban, hogy az országnak e vidékén is meghonosodott a cukorrépa termesztése. A bácskai falvak birtokstruktúrájából adódóan itt a parasztgazdaságok képezik — az 1910-es években — majd e régióban létesítendő cukorgyárak alapbázisát. A nemegyszer több száz holddal rendelkező német parasztgazdaságok lényegesen nagyobb területeken termesztették a cukorrépát, mint a dunántúli törpebirtokosok, vagy akár a középparaszti gazdaságok. A nagyobb terület reményében a cukorgyár itt több engedményt tett, mivel nemcsak az árakat emelte magasabbra, hanem szeletjárandóságot és egyéb kedvezményeket is biztosított.

Eltekintve az 1911 — 12-es üzemévtől - a parasztgazdaságok továbbra sem játszottak jelentős szerepet.

A cukorgyár és a kistermelők pénzügyi kapcsolatára vonatkozó adatokat a 20. sz. táblázatban tüntettük fel."1^ A cukorrépa értékében itt is tükröződik a cukoripar konjunktúrája, illetőleg annak dekonjunktúrája. Nemcsak a kistermelők száma volt jelentéktelen 1905 és 1909 között, hanem az általuk termelt cukorrépa értéke is csak töredéke volt a bázisévben elért összegnek. A cukorrépa értéke itt sokkal inkább függvénye volt a termelők létszámának, mint a nagytermelőknél, ahol a szerződött termelők létszáma lényegében nem határozta meg sem a terület nagyságát, sem pedig a termelt cukorrépa értékét. A cukorrépa értéke és a bruttó jövedelem közötti minimális eltérés igazolta, hogy a kistermelők nem kapták meg azokat a kedvezményeket és juttatásokat, amelyekben a nagytermelők részesültek. Kivételnek számít az 1911 — 12-es üzemév, amikor a bácskai parasztgazdaságok közül jó néhány termelőnek biztosították a cukorárfelülfizetést és a szeletjárandóságot is. A szeptember 1-ig felvett előleg százaléka a kistermelőknél is jelentős szóródást mutat, a cukoripar prosperitásának időszakában csökkenő, a depressziós szakaszban pedig növekvő tendenciát tapasztalhatunk. A nagytermelőknél viszont ennek éppen az ellenkezőjét láthattuk, amely lényegében abból adódott, hogy az általuk felvett kölcsönök sokkal nagyobb megterhelést jelentettek a cukorgyárnak. A táblázatból az is kitűnik, hogy a kistermelők a melléktermékek vásárlásában jelentéktelen szerepet játszottak, a cukorgyártól általában csak a répamagot vásárolták meg. A cukorgyárnak a nagytermelőkkel tartott üzleti kapcsolata rentábilisabb volt, ezért a kistermelők a cukorrépa termesztésében csak kiegészítő szerepet töltöttek be.

összességében megállapítható, hogy a gyár körzetében a cukorrépa-termesztés adott színvonala biztosította a cukorgyár zavartalan üzemelését. A cukoripar válságával összefüggő átmeneti területi redukciók sem tudták befolyásolni tendenciájában a cukorrépa-termesztés térhódítását. Az 1894-1903 közötti évtizedben a nagytermelők 113, a kistermelők pedig 36 helységben termesztettek cukorrépát Délkelet-Dunántúl érintett megyéiben.109 (7. sz. térkép.) Évenként pedig 200—300 parasztgazdaság állott szerződéses viszonyban a cukorgyárral. A paraszti kisüzemekben folytatott cukorrépa-termesztés jelentőségét elsősorban abban kell látnunk, hogy ezek a gazdaságok szemléletükben megváltozva, a nagybirtok-üzemekhez hasonlóan korszerűsítették .gazdálkodási rendszerüket, a műtrágyák és a technikai eszközök alkalmazásával pedig nemcsak gazdaságaikat tették intenzívebbé, hanem az iparral való kapcsolatuk is szorosabbá vált.

67