Szili Ferenc: A cukorrépa termesztése Délkelet-Dunántúlon és a MIR Kaposvári Cukorgyára 1893-1948 (Kaposvár, 1986)
I. A cukorrépa termesztése Délkelet-Dunántúlon és a MIR Kaposvári Cukorgyára az I. világháború előtti évtizedekben
rasztgazdaságokban is általánossá kívánta tenni, mivel a gyár kapacitásához szükséges termelői területet a nagybirtok-üzemek részéről az első években még nem látta biztosítottnak. A parasztgazdaságok a cukorgyár ajánlataira különbözőképpen reagáltak. Dierer Henrik nagyon sok községből küldött olyan jelentést, amelyben a sikertelenség okait indokolta. 1895. december 28-án Lábodról az alábbiakat jelentette: ,,Széchenyi Pál gróf úrnak lévén keményítő gyára, sem itt, sem a környéken cukorrépa-termelési kötést nem eszközölhettem, másrészt a talaj any- nyira homokos, hogy egyáltalán cukorrépa-termelésre nem alkalmas.”90 A burgonyatermő vidékeken a cukorrépa-termesztés iránt az érdeklődést nem sikerült felkelteni, a répatermelési felügyelő 1895-ben Juta községből az alábbiakat írta: ........ ezen a vidéken a cukorrépa-termelés a burgonyatermeléssel nem v ersenyezhet".111 Kónyi községből is hasonló jelentést küldött, szerinte a paraszt- gazdaságok ,,a krumpli termelését akarják, mert annak mázsája 2 kor. 40 fillértől 3 koronáig megvehető és a munkája is sokkal kevesebb''.'1'1 A cukorrépa-termesztésre alkalmas községekben is több volt a közöny, mint az érdeklődés, amelynek természetesen pszichológiai okai is voltak, nevezetesen a parasztgazdaságok görcsös ragaszkodása a hagyományos gazdálkodáshoz és az a bizalmatlanság, amelyet mindenféle szerződéssel szemben éreztek. A földesurakkal kötött szerződések keserű emlékei a parasztság körében még a kapitalizmus időszakában is kísértettek. A fentiek igazolására Dierer Henrik jelentéséből idézzük a Mágocs községből írottakat, de az alábbiakban idézettek korántsem csak erre az egy községre voltak jellemzőek. ,,A községbeli polgárok mindaddig, még az aláírásra nem került a dolog, ígérkeztek cukorrépát termelni, de kötelezettséget elvállalni egy sem akart.”93 A MIR igazgatósága a cukorrépa termelését a közigazgatásban dolgozó községi jegyzőkkel, bírókkal és tanítókkal igyekezett népszerűsíttetni, akik kataszteri holdanként 1 korona tiszteletdíjat kaptak. A községházakban, az iskolákban és a vendéglőkben a parasztok részére népszerűsítő előadásokat tartottak. A nagy tekintéllyel rendelkező jegyzők és tanítók sem tudták azonban mindenütt a közönyt feloldani. Frank Géza, a buzsáki szervezéssel foglalkozó helyi megbízott írta, hogy ,,a legnagyobb sajnálatomra tegnap hirdettem a templom előtt a répatermelést. . . csupán két vállalkozó jött".9,5 Száflárszky Kálmán csornai tanító 1895-ben a cukorgyár igazgatóságához írt levelében a cukorrépa-termesztés feltételeiről érdeklődött, majd a cukorrépa művelésére vonatkozó népszerű kiadványokat kért, amelyekből a termelők a szükséges tudnivalókat elsajátíthatják.90 Mindezek mellett a parasztgazdaságokra serkentőleg hatott az uradalmak cukorrépa-termesztése ott, ahol megismerhették a művelés technológiáját és láthatták a cukorrépa jövedelmezőségét. Hóból község több polgára 1895-ben érdeklődött a cukorrépa-termesztés feltételeiről, hangoztatva, hogy hajlandók lennének szerződést kötni, mivel „látva a nagygazdaságokban (ahol a répát napszámos munkával műveltük Biedermann-nál) a változást, köteleznénk magunkat répát termelni és szállítani".96 A termékeny Kapós-völgyében levő parasztgazdaságok érdeklődtek elsősorban a cukorrépa termesztése iránt. Az uradalmakban szerzett termelési tapasztalataikat felhasználva, a magasabb jövedelem reményében vállalkoztak a számukra szokatlan, sok megkötöttséggel járó cukorrépa termesztésére. A 19. sz. táblázatból láthatjuk, hogy a századfordulóig a cukorrépa termesztése a kistermelők körében is egyre népszerűbbé vált.97 Azt követően azonban egy évtizeden keresztül a cukorrépa termesztése jelentősen visszaesett és Délkelet- Dunántúlon a kistermelők csak minimális területekre szerződtek. 1894-től az első világháborút megelőző utolsó békeévig, 1913-ig a kistermelők 2141,80 hektáron 62
