Szili Ferenc: A cukorrépa termesztése Délkelet-Dunántúlon és a MIR Kaposvári Cukorgyára 1893-1948 (Kaposvár, 1986)
I. A cukorrépa termesztése Délkelet-Dunántúlon és a MIR Kaposvári Cukorgyára az I. világháború előtti évtizedekben
lattenyésztést is fejleszthették. Ugyanis a nehézségek ellenére, a cukorrépa termesztésének összehasonlíthatatlanul több volt az előnye, mint a tehertétele. 8. A cukorrépa-termesztés főbb adatai Azok a nagytermelők, akik a cukorgyárral üzleti összeköttetésben voltak, a nyerscukor-készletből és egyéb melléktermékekből is vásárolhattak kedvezményes áron. Ezekre a kedvezményekre kiváltképpen az első években volt nagy szükség, amikor rnég gyakoribbak voltak a kudarcok, részint a termelési ismeretek^ hiányából adódóan, másrészt a cukorrépának nem kedvező, túl száraz, vagy esős időjárás következtében. E tekintetben az 1894. év kritikus esztendőnek számított, mivel a szokatlanul hosszan tartó szárazság nagyon sok termelőnél kérdésessé tette a cukorrépa-termesztés jövedelmezőségét. Többen már júliusban kétségbeesetten jelezték, hogy eső hiányában a terméskilátások szinte reménytelenek, s ha az időjárás nem változik, az esetben 30—50 q-ás holdankénti terméssel lehet csak számolni. Sokan pánikszerűen kiszántottták a répájukat, majd a szerződés végleges felbontását kérték. A kedvezőtlen időjárás mellett a szakszerűtlen répaművelés is pótolhatatlan károkat okozott. A, cukorrépa termesztésében még járatlan és gyakorlatlan munkásokkal az első évek mérlegét nem tudták mindenütt pozitívvá tenni. Perczel József bikácsi termelő véleménye nem egyedi, amikor hangoztatja, hogy ,,a cukorrépa termesztése még a ráfordított munkát sem fizeti ki, hanem egy jó summát még rá kell fizetnem minden nap 70-80 napszámossal dolgozunk, nem tudunk egy nap egy vagonnal összehozni”.'9 A termelők közérzete, a cukorgyárral meglevő harmonikus kapcsolatuk, vagy éppen ellentétük, jelentősen befolyásolta a cukorrépa-termesztés kiszélesítését, illetőleg annak csökkentését. Az alábbiakban részletesen elemezzük a kaposvári cukorgyár körzetében a cukorrépa termesztésének főbb adatait.80 (70—75. sz. táblázat.) A könnyebb áttekinthetőség miatt a vizsgálatot megyénként végeztük, mivel a különböző adottságok következtében lényeges eltérések mutatkoztak. A kistermelők termelési adatait különválasztottuk, mivel a nagybirtok-üzemekben és a paraszti gazdaságokban más feltételek és körülmények között termeltek. A nagytermelő kategóriába soroltuk mindazokat, akik a nagybirtok-üzemekben termelték a cukorrépát, függetlenül a kataszteri holdak számától. A MIR kaposvári igazgatósága nagytermelőknek a 10 kát. h-nál többet termelő gazdaságokat tekintette. Ettől a megállapítástól. eltekintünk, mivel a néhány holdas cukorrépa-termesztés is másként illeszkedett a nagy- és kisüzem struktúrájába és az következményeiben is másképpen hatott. A Somogy megyei répatermesztők a kaposvári cukorgyár körzetében kezdettől fogva jelentős helyet foglaltak el, a cukorrépa-termesztés tekintetében mindvégig meghatározó szerepet töltöttek be. A répaterület részesedési aránya mindig e megyében volt a legmagasabb, amely 61-70% között mozgott. A néhány százalékos változás igazolja, hogy e megye mind a konjunktúra, mind pedig a dekonjunktúra időszakában megtartotta vezető pozícióját és benne a cukorrépa-termesztés stabilizálódott. A répaterület részesedése a régió többi megyéiben eltérő képet mutatott. A vizsgált időszak első évtizedében Toina, azt követően pedig Baranya elsőbbsége mutatkozott meg, azonban mindkét megyében — a területi részesedés tekintetében - jelentős szóródások mutatkoztak. Fejér és Bács-Bodrog 49 fetótiogy magyéi IkBvéitár
