Szili Ferenc: A cukorrépa termesztése Délkelet-Dunántúlon és a MIR Kaposvári Cukorgyára 1893-1948 (Kaposvár, 1986)
I. A cukorrépa termesztése Délkelet-Dunántúlon és a MIR Kaposvári Cukorgyára az I. világháború előtti évtizedekben
év termésátlaga kát. holdanként 148 q volt, amely q-ként 1,80 koronával számítva 283,10 koronát jövedelmezett. Ha ehhez azonban még hozzászámítjuk az 50% szelet értékét q-ként 20 fillérrel, vagyis 14,80 koronát, valamint a 28% répafej értékét, 16,57 koronát, akkor a bevétel 314,7 korona volt. Egy kát. hold megművel- tetése 88,80 koronába került, a cukorrépa szállításáért 47,36 koronát, a vagonba rakásért 2,95 koronát, a 15 kg vetőmagért pedig 7,50 koronát kellett fizetni. így egy kát. hold cukorrépa művelésének és szállításának az összköltsége 146,62 koronába került, a kát. holdankénti bruttó hozam értéke tehát 167,85 korona volt. A cukorrépa-termesztés jövedelmezősége bizonyult végül is a leghatásosabb agitációs eszköznek, a nagy- és a kistermelők elsősorban ennek hatására kötötték meg szerződéseiket a cukorgyárral. A mezőgazdaság fejlődésével lépést tartó nagybirtok-üzemek igyekeztek a cukorrépa-termesztés feltételeit megteremteni. Bevezették a korszerű vetésforgót, rendszeresítették a mélyszántást, az istállótrágya mellett már különféle műtrágyákat is használtak és nem utolsósorban a cukorrépa-termesztés személyi feltételeit is biztosították. A nagybirtok-üzemek többségében azonban még nem voltak olyan szakemberek, akik a cukorrépa termesztésében már tapasztalatckkal rendelkeztek, ezért a gyár az intézőket és a gazdatiszteket minden eszközzel inspirálta a szükséges ismeretek elsajátítására. A szakemberek képzésében tehát nemcsak a nagybirtok-üzemek voltak érdekeltek, hanem a cukorgyárak is. Kladnigg 1905-ben hosszas töprengés után úgy döntött, hogy a gazdatiszteknek minden q cukorrépa utón 2-3 fillér tiszti jutalékot fizetnek, ezzei is ösztökélve őket a cukorrépa termesztésére. Intézkedését azzal indokolta, hogy a nagybirtok-üzemekben dolgozó gazdatisztek, akik általában minden termény után kaptak valamilyen juttatást, a cukorrépa után azonban semmit, azt csak kényszerből termelték. Az igazgató szerint az évi költségtöbblet 5-6000 forintnál nem lenne több, de így lényegesen könnyebben tudnák biztosítani répaszükségletüket, mivel lépéselőnyre tennének szert a „versenygyárakkal” szemben, akik feltehetően a közeljövőben szintén majd alkalmazni fogják ezt az eljárást.'2 Mándy Samu baranya-szentlőrinci bérlő 1909. szeptember 6-án írt levelében azzal a kéréssel fordult a gyár igazgatójához, hogy támogassa tervét, fiának 2—3 hónapra Németországba — egy jól vezetett intenzív gazdaságba — való tanulmányútra küldését. A gyár a termelőkkel közölte azoknak a gazdaságoknak a címeit is, amelyektől cukorrépamagot lehetett vásárolni."* A cukorrépa-termesztés népszerűsítését - láthatóan - igen sokrétűen és körültekintően végezték. A gazdakörökben előadásokat tartottak, külföldi tanulmányútokat támogattak, de a helyi sajtót is felhasználták agitációs eszközként. 1911- ben még a megyeszékhelyen működő katonai parancsnoksággal is felvették a kapcsolatot, hogy a laktanya mintegy 400 főnyi legénysége — akik zömmel paraszti származásúak voltak - a kampány idején a gyárat megtekinthesse. Később a répatermelési felügyelők a laktanyában előadásokat tartottak a répa művelése és jövedelmezősége címmel.74 Kiváltképpen azokban a községekben kellett meggyőzni a nagy- és kistermelőket, ahol még nem rendelkeztek a cukorrépa-termesztés hagyományaival. A gyár 1909-ben megtette az előkészületeket a bácskai parasztgazdaságok felvilágosítására, akikkel a közeljövőben kívánt szerződéseket kötni. Első lépésként kapcsolatot teremtettek a Délvidéki Gazdasági Egyesület zombori fiókjának titkárával, aki azonban azt közölte, hogy ,,a bácskai földművelők a cukorrépa-termelést nem ismerik és mindaddig fognak tartózkodni a cukorrépa termelésétől, míg gazdasági, illetve cukorrépa-termelési előadások útján a termelés módját és a cukorrépa-termelés jövedelmezőségét fel nem ismerik’'."' 44
