Szili Ferenc: A cukorrépa termesztése Délkelet-Dunántúlon és a MIR Kaposvári Cukorgyára 1893-1948 (Kaposvár, 1986)
I. A cukorrépa termesztése Délkelet-Dunántúlon és a MIR Kaposvári Cukorgyára az I. világháború előtti évtizedekben
7. táblázat A cukorgyár és a nagytermelők gazdasági kapcsolatait összesítő táblázata (190415-1912/13) Év A termelők száma A termelt cukorrépa értéke kor. % Bruttó jövedelem kor. % 1904— 5 64 fő 1 222 430 100 1 282 027 100 1905— 6 55 fő 1 078 561 88,2 1 145 209 89,3 1906— 7 — — — — — 1907— 8 45 fő 875 273 71,6 955 814 74,5 1908— 9 50 fő 1 065 652 87,2 1 222 008 95,3 1909—10 59 fő 1 714 857 140,3 1 833 210 142,9 1910—11 54 fő 1 542 967 126,2 1 772 950 138,2 1911—12 62 fő 1 585 305 129,7 1 764 765 137,6 1912—13 61 fő 2 368 807 193,8 2 641 456 206,0 je”.611 A cukorgyár ugyanis a termelőnek adott előleg után csak 4% kamatot kért, a bankból felvett pénzösszeg után pedig 7 1/2%-ot fizetett. A melléktermékek, a bérszántás és a kölcsönök rovatában feltüntetett adatok tükrözik azt a bonyolult kapcsolatrendszert, amely részletesebb elemzést igényel. A cukorgyár a melléktermékeit: a friss szeletet, a szárított szeletet, a szörplevet és a mésziszapot elsősorban a termelőknek biztosította, mégpedig kedvezményes áron. A rovaton belül sajnos nem tudtuk különválasztani a melléktermékek értékét, de azt megállapítottuk, hogy a korszerűbb nagybirtok-üzemek több tízezer korona vételekkel szerepeltek. A kölcsönökkel együtt a tőkének olyan körforgása jött létre, amely a mezőgazdaságnak éí az iparnak a fejlődését egyaránt elősegítette. A cukorrépa-szerződések megkötésének másik biztosítéka a cukorgyár által folyósított kölcsönök voltak. Általában a nagybérlők kértek leggyakrabbn kölcsönt, mivel a bérleti szerződések megújításánál jelentős tőkére volt szükségük. Klein Sándor Zsitfa-pusztai bérlőnek 1913-ban, amikor 6000 magyar hold bérletét 20 esztendőre meghosszabbította, 15 000 koronát kellett fizetnie. Mivel gőzekét is kívánt vásárolni, a cukorgyártól 60 000 korona kölcsönt kért 5%-os kamatra. Ugyanakkor felajánlotta, hogy szerződését meghosszabbítja és a répaterületét pedig növeli.61 Neiser Antal csornai bérlő 1908-ban 5 évi törlesztésre 10 000 koronát kért, amely összeget marhakereskedésének a fejlesztésére és bérletének a korszerűsítésére kívánta fordítani.62 Kladnigg ugyanez évben a központnak jelentette, hogy Nitzky Ferenc zimányi birtokát saját kezelésébe vette át ,,úgy halljuk, hogy cukorrépa-termesztéssel szándékozik foglalkozni, s minden valószínűség szerint pénzre lesz szüksége, nem tartjuk valószínűtlennek, hogy a répatermelést nagyobb előleggel, vagy kölcsönnel kívánja majd egybekötni”.1''1 Hasonló gondokkal küszködött a somogyvári uradalom is, mivel két birtokrészét, amelyek addig bérbe voltak, saját kezelésbe vette vissza, amihez 15-20 ezer korona kölcsönre lett volna szüksége.6'* A levelezésekből kitűnik, hogy ezek korántsem egyedi esetek voltak, a nagytermelők többsége a lehetőséget felhasználva, a cukorgyártól több tízezer korona kölcsönt kért, közülük jónéhányan kaptak is. A hosszú lejáratú kölcsönö40
