Szili Ferenc: A cukorrépa termesztése Délkelet-Dunántúlon és a MIR Kaposvári Cukorgyára 1893-1948 (Kaposvár, 1986)
VII. Délkelet-Dunántúl cukorrépa-termesztése és a kaposvári cukorgyár (1945-1948)
3. Cukorrépa-szerződések A cukorrépa-termesztés kiszélesítése 1945-ben sok nehézséggel járt, de az átmeneti kudarcok sem tudták megakadályozni azok tevékenységét, akik felismerték e fontos ipari növény nemzetgazdasági jelentőségét. Igaz, hogy 1945-ben országosan a 34 000 kát. hold cukorrépa területe az előző évinek csupán egyhar- mada volt, és a kedvezőtlen körülmények miatt a gyárak ebből csak 20 000 kát. hold termését tudták feldolgozni, azonban látnunk kell azt az egyenes ívű fejlődést, amely e tekintetben végbement a vizsgált időszakban.'642 1945 tavaszán az Alsódunántúli Mezőgazdasági Kamara, a Somogy Megyei Ge»- dasági Felügyelőség és a MIR igazgatósága közös memorandumot terjesztett So- mcgy vármegye alispánjához, hogy a megye azon vidékein, ahol a cukorrépa rentábilisan termelhető, a szántóföldi terület 2%-ára rendelje el a cukorrépa kötelező termelését. Az alispán a rendeletet ki is adta, amely azonban nem sok eredménnyel járt. A gyár vezetői szerint a cukorrépa-szükségletnek csupán 18%-át tudták biztosítani.6,1'1 Éppen ezért az Ipari Növény Termelési Bizottság augusztusi értekezletén a kényszertermelés általános bevezetését sürgették. Időközben a cukorgyárak között is megállapodások jöttek létre, hogy a szerződtetett területek tekintetében az eddigi rayonokat fogják fenntartani. Tehát mindegyik gyár csupán azokban a községekben szerződhetett, amelyek már 1944-ben is a körzetéhez tartoztak. E megállapodás fontos volt a „répaháború” elkerülése érdekében, amely a valós gondokat még csak súlyosbította volna. A kényszertermelés bevezetése azonban önmagában még nem oldotta meg a problémákat, mivel a termelők idegenkedésén túl olyan objektív nehézségek is léteztek, amelyeket szervezéssel nem lehetett megoldani. A cukorgyár 1945 őszén a központnak jelezte, hogy a ,,szántásokat a gazdák a kevés számú fogaterő és traktor hiányában a kitűzött időre sehol sem tudják elvégezni”.67*4 Jóllehet az 1946-os év a cukorrépa termesztése szempontjából a siker évének tekinthető, mivel az országosan is sok helyütt a gazdák szívügyévé vált. Délkelet- Dunántúlon azonban az előbbiekben már ismertetett sajátos gondok miatt az 1946. évi szerződtetés előkészítése még nem sok eredményt ígért. 1945 szeptemberében a tervbe vett 360 községből a gyár répatermelési szakemberei 84 helységet kerestek fel, azonban mindössze 4 községből jelezték, hogy 63 kát. holdon kívánnak szerződni. A gyár vezetői azonban abban reménykedtek, hogy ez a szám növekedni fog, optimizmusukat arra alapozták, hogy a volt Eszterházy hitbizomány pusztáiban az egykori cselédek - akik termelési tapasztalatokkal is rendelkeztek — ,,a cukorrépa-termesztés iránt nagy hajlandóságot mutatnak”.1"'’ Hasonlóképpen vélekedtek a volt répatermelő parasztgazdákról is, akik csupán a munkaerő hiánya miatt idegenkedtek a termeléstől. Egy évvel később, 1946 decemberében Hennel és Elekes felügyelők jelentése már optimistább hangulatot tár elénk. ,,A termelési kedv az utóbbi időben fellendült és helyenként már több terület van szerződve, mint a múlt évben volt.”6'*0 Első ízben olvassuk, hogy a gyár a jövőben már szelektálja a termelőket és elsősorban az állami gazdaságok szerződtetését szorgalmazzák. Valóban az 1947- es évben már tekintetbe vehették a legjobban megfelelő termőtalajokat és a vasúti távolságokat is. A fentieket figyelembe véve, a gyár minősítette az 1946-os évben szerződtetett területeket, ezek szerint abból I. osztályú volt 8965 kát. hold, II. osztályú pedig 1395 kát. hold. 355
