Szili Ferenc: A cukorrépa termesztése Délkelet-Dunántúlon és a MIR Kaposvári Cukorgyára 1893-1948 (Kaposvár, 1986)
VI. A munkásság és a tisztviselők életkörülményei a kaposvári cukorgyárban és a béruradalomban
Dénesmajorban 12 cselédházban 33 családot, Fészerlakon 6 cselédházban ugyancsak 33 családot szállásoltak el. Ezenkívül Sántoson három cselédház volt még 17 cselédlakással, Zaranyban 4 cselédlakás, Kisivánpusztán 1 cselédház 15, illetőleg 5 cselédlakással. Felsőbogáton 18 cselédház, 76 cselédlakás, Somodorban pedig 12 cselédház és 68 cselédlakás állt a konvenciós cselédek rendelkezésére.020 A korabeli szokásoknak megfelelően a cselédeket, a summásokat és a napszámosokat különféle jellegű munkáknál használták fel. A cselédeket általában az állattenyésztés területén foglalkoztatták, a gyalogbérest bármelyik munkafolyamatra beoszthatták, általában azonban a fogatos munkáknál hasznosították őket. A cselédhierarchia természetesen a MIR béruradalmában is érvényesült. A majorgazda, a magtáros, az öregbéres a hierarchia csúcsához tartozott, ami nemcsak abban nyilvánult meg, hogy a konvenciójuk magasabb volt, hanem tekintélyük is több volt társaik körében, ők a ,,parancsolókhoz” tartoztak. Külön réteget alkottak a szegődményes iparosok, akik szintén jobb anyagi körülmények között éltek, szakmájuk birtokában pedig kevésbé voltak kiszolgáltatottak. , A summásokat 6, illetve 2 hónapra szerződtették Heves, Borsod és Békés megye túlnépesedett falvaibái. Négyes, Füzesabony, Bélapátfalva és Sirok községek vándormunkásai évenként május 1-jén érkeztek meg és csak november végén távoztak. A summások répát kapáltak, egyeltek, végezték az aratási és a cséplési munkálatokat, de bármilyen munkánál felhasználták őket. A kukoricaszár-vágás volt az utolsó teendőjük, majd azt követően távoztak, de a következő évben ismét megjelentek. Rendszerint az istállókban, tömegszállásokon helyezték el őket, külön a férfiakat és a nőket. A két hónapra szerződtetett summások a répa egyelésére érkeztek, majd az aratás befejeztével távoztak. Mivel a béruradalom hatalmas gabonatábláit meghatározott időn belül kellett learatni, ezért külön aratómunkásokat is szerződtettek. Többségüket a környékbeli falvak nincstelenjei közül szerződtették, de Kaposvárott is toboroztak munkacsapatokat, akik a család évi kenyérszükségletét az aratási és a cséplési munkáknál keresték meg. A béruradalomban bizonyos munkafolyamatoknál éves szinten is foglalkoztattak napszámosokat. Azokban a cselédlakásokban, amelyek a törvény által előírt követelményeknek nem feleltek meg, sokgyermekes családokat helyeztek el minimális lakbér ellenében. Ezek az árendás napszámosok a puszta társadalmának a perifériáján éltek, ők voltak a legszegényebbek és a legkiszolgáltatottabbak is. A napszámosok kategóriájába tartoztak még a téli havidíjasok, akik a summások távoztával nyertek felvételt és főleg az állattenyésztéssel kapcsolatos teendőket látták el, de egyéb jellegű munkákra is felhasználták őket. A vizsgált korszakból elkészítettük a béruradalomban alkalmazott cselédek, summások és a napszámosok statisztikai táblázatát, amelyekből nyomon követhetjük a munkaerő-kereslethez és -kínálathoz igazodó létszámváltozásokat.621 (100. sz. táblázat) A legtöbb munkaerőt a toponár-sántosi, illetőleg az aszaló-répási kerületekben alkalmazták, ami érthető is, mivel ezek összevont kerületek voltak. A foglalkoztatottak létszámát illetően a galambosi és a somodori kerületek azonos típusúak voltak, míg a legkevesebb munkást a nyíresi és a bogáti kerületben alkalmaztak. 347
