Szili Ferenc: A cukorrépa termesztése Délkelet-Dunántúlon és a MIR Kaposvári Cukorgyára 1893-1948 (Kaposvár, 1986)
VI. A munkásság és a tisztviselők életkörülményei a kaposvári cukorgyárban és a béruradalomban
Szükségesnek tartjuk Kladnigg személyiségének vizsgálatát, mivel nélküle emberi és vezetői magatartásának indítékait aligha érthetnénk meg. Több mint egy évtizedig, 1903-ig idegen állampolgárként élt Magyarországon, honosítását csak ekkor kérte. Konzervativizmusa olyan erős volt, hogy érzelmileg valójában sohasem tudott gyökeret verni. Pedig mint magánember, mint igazgató görcsös erőfeszítéseket tett - felszínes sikerrel - annak érdekében, hogy társadalmilag is elfogadtassa magát. Rideg, szigorú, mindenben és mindenkiben kételkedő alkatából adódóan a barátságra alkalmatlan volt. A népszerűségre sohasem tartott igényt, szinte tüntetőén vállalta a vezetéssel járó népszerűtlen feladatok végrehajtását is. Közvetlen környezete, beosztottjai és munkatársai szakmai tudásáért, átlagon felüli munkabírásáért tisztelték, de hozzá emberi közelségbe sohasem kerültek. Kladnigg személyében ötvöződött a jó szakember, a vállalkozó és a szervező, a hatalmat azonban, a gyár irányítását, senkivel sem kívánta megosztani. Technokrata típusú vezető volt, egyéniségétől távol állt a demokratikus irányítás, környezetétől feltétlen engedelmességet követelt. Vezetési stílusa, feltehetően országosan nem lehetett jellemző, mivel magatartása mögött látnunk kell azt a tényt is, hogy a részvénytársaságnak nem csupán első számú beosztottja volt a gyárban, hanem részvényei birtokában inkább tulajdonosnak tekintette magát. Jelentős jövedelmét földbirtokba fektette. Szentgáloskéren 687 kát. hold birtok tulajdonosa lett. Családi kapcsolatai révén is erősödött a földbirtokos osztályhoz való kötődése, leányát az ismert somogyi földbirtokos, Stephaich Pál alispán vette feleségül. A többnyire racionálisan gondolkodó Kladnigg személyiségében ellentmondásos jelenségnek tűnt az a bigott vallásosság, amely őt és családját is jellemezte. A cukorgyárnak és személy szerint neki, jelentős érdemei voltak a Hősök templomának megépítésében és a Jézus Szíve plébánia anyagi és erkölcsi támogatásában. Noha a politikában tevékenyen sohasem vett részt, azzal szemben mindig averziót érzett, annál aktívabb volt a közéleti tevékenysége. Tagja volt a Somogy megyei Takarékpénztár Rt. igazgatóságának, a Somogyvármegyei Törvényhatósági Bizottságnak, Kaposvár r. t. város képviselőtestületének, elnöke volt a Magyar M érnök és Építészegylet helyi osztályának, a kaposvári Nemzeti Casinónak, a Megyei Mezőgazdasági Bizottságnak és a kaposvári római katolikus egyházközségnek, 1924-ben kormányfőtanácsosi kitüntetésben részesült,614 1931-ben pedig a pápa a Nagy Szent Gergely Rend parancsnoki lovagkeresztjét adományozta neki. Kladnigg nyugdíjaztatásával egy korszak lezárult, Novacsek nem tartott igényt a parancsuralmi vezetésre. A nyugat-európai polgári demokrácia filozófiáján nevelkedve egy demokratikusabb, a kor igényeihez jobban igazodó vezetési stílust valósított meg. Tekintélyét szakmai tudása, európai műveltsége, valamint emberi tulajdonságai alapján vívta ki. A gyárban levő értelmiségiek most már „oxigénhez’’ jutva szabadabb légkörben dolgozhattak. Novacsek nem kis szerepet játszott abban, hogy a háború végnapjaiban a németek sem a gyárat, sem pedig az alkalmazottakat nem tudták evakuálni. Novacsek vállalta a kockázatot, a nyilas hatalomátvétel után letartóztatták, majd néhány napig internálták, a felszabadulás után ismételten ő állt a gyár élére. A cukorgyár volt az első üzem, amelyben megindulhatott a termelés, mindig is ez a gyár adta a legtöbb lehetőséget a város munkanélküli tömegeinek. Novacsek, beosztottjai és munkatársai körében népszerű volt, az államosítás után azon kevés vezetők közé tartozott a gyárban, aki továbbra is a vezetésben maradt, 1958-ig, nyugdíjaztatásáig a gyár főmérnöke volt, 341
