Szili Ferenc: A cukorrépa termesztése Délkelet-Dunántúlon és a MIR Kaposvári Cukorgyára 1893-1948 (Kaposvár, 1986)
VI. A munkásság és a tisztviselők életkörülményei a kaposvári cukorgyárban és a béruradalomban
és annak jövedelme ezer pengőben 95. táblázat Munkások Altisztek és szolgák illetmén /ei 0 n É ' 0 _ illetményei D E ‘ö O o E ‘Ö '.0 illetménye 0 20 698 100 242 147 100 351 915 100 5 856 100 _ 10 388 100 20 501 99 242 875 100 346 088 98 5 924 101 — 9 671 93 19 631 95 244 120 101 320 392 91 6 027 103 — 8 729 84 15 349 74 216 842 89 302 710 86 6 341 108 — 10 987 106 18 032 87 190 696 79 252 651 72 5 920 101 — 10 039 96 15 394 74 175 551 72 201 932 58 6 734 115 — 9714 94 13 829 67 192 435 79 201 101 57 7 060 121 — 9 852 95 13 696 66 208 251 86 222 055 63 7 406 126 — 10 293 99 14 011 68 231 523 96 241 612 68 8 138 139 9 575 163 13 702 132 15 081 73 259 531 107 280 480 80 9 007 154 10 750 184 14 951 144 16 298 79 293 431 121 213 802 60 10 132 173 11 849 202 16 092 155 16 812 82 299 603 124 346 858 98 11 044 188 12 894 220 18 115 175 A fentiek alapján megállapíthatjuk, hogy a műszaki tisztviselők mind az alapfizetés, mind pedig a különböző pénzjuttatások tekintetében előnyösebb helyzetben voltak. Az adminisztratív tisztviselőknél az egy főre kimutatott alapfizetés sohasem érte el a műszakiak szintjét. 1933-ban az alapfizetésnél és az évi összes pénzjövedelemnél ez a különbözet még csak 26,10%, illetve 18,77% volt. Egy évtizeddel később ez az arány már lényegesen különbözött, mivel a műszakiak az alapfizetésben 93,20%-kal, a készpénzjövedelem tekintetében pedig 65,19%-kal jutottak magasabb jövedelemhez. Ha a differenciált bérezés mértékét a két csoporton belül vizsgáljuk, akkor az alábbiakat láthatjuk: a gyárigazgató, a cégvezető és a főmérnök aránytalanul magasabb jövedelemben részesült, mint a tisztviselők bármelyik csoportban. Az igazgató évi összjövedelme többszöröse volt a legkevesebb jövedelemmel rendelkező tisztviselőének. A bérezés mértékét egyébként döntően a beosztás, valamint a szolgálatban eltöltött évek alapján határozták meg. A műszaki tisztviselők magasabb jövedelmét indokolttá tette magasabb iskolai végzettségük, szinte kivétel nélkül mindnyájan egyetemet vagy ipari főiskolát végeztek, de nagyobb volt a felelősségük is, mivel az üzemben a zavartalan termelést elsősorban nekik kellett biztosítaniok. Az adminisztratív tisztviselők munkája kényelmesebb volt, egyetemi végzettséggel sem rendelkeztek, a felsőkereskedelmi vagy a gimnáziumi érettségi bizonyítvány elegendő belépőjegynek számított ezekbe a munkakörökbe is. Tisztviselői munkakörben alkalmaztak még ideiglenesen répaátvevőket, répa- és munkafelügyelőket, ez azonban eléggé heterogén csoportnak tűnt, mind az iskolai végzettség, mind pedig az eredeti szakmájukat illetően. Többségük a 30-as évek munkanélküli szellemi munkásai közé tartozott, megalázkodva és megaláztatva kilincseltek protekcióért egy-egy jobb állás reményében. Noha az adminisztratív tisztviselők bére kevesebb volt, mint a műszakiaké, az életszínvonal tekintetében mégis azonos kategóriába tartoztak életmódjuk és életvitelük alapján. Kifejezetten hátrányos helyzetet csak a kistisztviselőknél lehetett megállapítani, de a munkásokhoz viszonyítva még ők is magasabb életszínvonalat tudtak biztosítani családjaik számára. 321
