Szili Ferenc: A cukorrépa termesztése Délkelet-Dunántúlon és a MIR Kaposvári Cukorgyára 1893-1948 (Kaposvár, 1986)
VI. A munkásság és a tisztviselők életkörülményei a kaposvári cukorgyárban és a béruradalomban
helyességérő!. A Hősök templomát 1925-1927 között építették, a cukorgyár jelentős anyagi támogatásával. Az egyházközségnek 100 millió koronát kölcsönöztek három évi törlesztésre."' A cukorgyár és az egyház vezetői kölcsönösen felismerték az egymásra utaltságot és az együttműködésből adódó lehetőségeket is. Boldizsár a cukorgyári fiatalokat a katolikus legényegyletbe és a leánykörbe, valamint a 687-es számú Szent Alajos cserkészcsapatba tömörítette, amelyekben ők vallásos szellemben művelődhettek. ,,Az itteni városrészben működő legényegylet összetartja a fiatalságot, s előadásokkal foglalkoztatja, hogy ne járjanak a városba, a kocsmába és a munkásotthonba”578 - írta Kladnigg egyik jelentésében a 30-as évek elején. Ekkor a cukorgyári munkások munkaidejét — a gazdasági világválság hatására - átmenetileg 6 órára redukálták, közülük pedig többet el is bocsátottak. A legényegyletbe tömörítették tehát ezeket a fiatalokat, ügyelve arra, nehogy politizáljanak. Ez a törekvés egy tudatos, tervszerű és átgondolt koncepció alapján valósult meg, ahogy azt a gyár krónikásai 1934-ben nyíltan be is vallották, hangsúlyozva, hogy a gyár ,,a fogékony ifjú lelkeket nem engedi át más, esetleg tévutakon vezető eszmék hirdetőinek, hanem olyan egyesületekbe tömöríti, amely egyesület célkitűzéssel Istenért, hazáért, királyért becsülettel harcolni, becsülettel élni tud”.5'9 A legényegylet megalakulásakor - 1930. márc. 30-án - a tagok száma 140 fő volt. Boldizsár plébános a tagokat többnyire a cukorgyári munkásfiatalokból toborozta, de a környék fiataljai is tevékenyen részt vettek az egylet munkájában. Boldizsár a kulturális és a vallási tevékenységet kívánta összekapcsolni. Már az alakulás évében az egylet 12 tagjával Balatonalmádiban 10 napos táborozáson vett részt. A játékos szórakozás mellett kirándulásokat szervezett, véleménye szerint ,,Ezen mesterlegények hálás szívvel őrzik lelkűkben, a még előttük ismeretlen tábori élet kellemességeit”.580 A legényegylet programszerűen működött, elsődlegesen vallási és művelődési igényeket elégített ki. A kereskedelmi és a polgári iskola tanárai tízhetes tanfolyamon előadásokat tartottak, Herk tánctanár pedig tánc- és illemtanfolyamot vezetett a fiatalok részére. Az egylet vezetősége a megalakulás egyéves évfordulója alkalmából — 1931-ben — ünnepélyes rendezvényt tartott a színházban. Az előadás ünnepi beszédét dr. Véber Pál veszprémi kanonok, egyházmegyei legényegyesületi elnök tartotta. Az ünnepi szónok politikai állásfoglalása jelzi az egylet ideológiai szándékait is. Véber szerint az ifjúság válaszút előtt áll, ,,arról van szó . . ., hogy a ma ifjúsága, a jövő reménysége Rómát, vagy Moszkvát tekintse-e vezérének. Arról van szó, hogy Istennel vagy Isten nélkül járja-e az élet útját.”581 Az ünnepélyes eskütétel után „Egy karácsony est a magyar télben” c. irredenta színművet adták elő a résztvevőknek. Az évi beszámolók szerint az ünnepélyek, a műsoros társas estek erkölcsileg és anyagilag is rentábilisak voltak, évek során az egylet valóban közösséggé alakult, amelyben a fiatalok szórakoztak, művelődtek és vallásos igényeiket is kielégíthették. A baloldali politikai mozgalmakban természetesen nem vehettek részt, ezen Boldizsár Zoltán éberen őrködött. A szociáldemokrata párt és a szakszervezetek így nem is tudták áttörni azt a mesterségesen épített falat, amellyel a gyári munkásokat szinte hermetikusan elszigetelték mindennemű politikai megmozdulástól, főképpen a radikális eszméktől. A munkások szabadidejének a megszervezése lényegében a teljes politikai passzivitásuk érdekében történt. Ez kitűnik Kladnigg 1924-ben írt egyik jelentéséből is, amelyben tiltakozott, mivel a központ a deputát földek helyett a munkásokat készpénzzel akarta kárpó298
