Szili Ferenc: A cukorrépa termesztése Délkelet-Dunántúlon és a MIR Kaposvári Cukorgyára 1893-1948 (Kaposvár, 1986)
VI. A munkásság és a tisztviselők életkörülményei a kaposvári cukorgyárban és a béruradalomban
A munkáscsaládoknál a napi háromszori étkezés volt az általános, reggeli, ebéd, vacsora, esetleg még kiegészülve uzsonnával. Sertést évente szinte valamennyi család vágott, így a szalonna és a füstölt hús rendelkezésükre állott. Reggelire többnyire tejeskávét fogyasztottak egy szelet kenyérrel. A tejhez Frainck pótkávét használtak. Az 1930-as évek elejéig a törzsgárda napi egy-két liter ingyen tejet kapott a béruradalomból. A munkáscsaládokban ismeretlen volt az éhínség, icjaz, hogy táplálkozásuk zömmel babból, burgonyából és káposztából állott, mivel ezek voltak a legolcsóbb étkezési nyersanyagok. A tengerit és a burgonyát minden család megtermelte deputát földjén. Húst a legtöbb családban csak hetente egyszer, vasárnap fogyasztottak, pörköltet készítettek belőle. Hétköznapokon vacsorára gyakran sült krumplit fogyasztottak. Vajat, sajtot a munkáscsaládok nem igen vásároltak. A hétköznapi ebéd az alábbiak szerint alakult: bableves, rántott leves, vagy krumplileves volt az első fogás, másodikként pedig grízes metélt vagy krumplis tészta, esetleg nudli, a babot és a borsót inkább a szegényebb több- gyermekes családok fogyasztották. Sült tészta is csak egy héten egyszer — vasárnap vagy ünnepnap - került az asztalra, úgynevezett kelt tészta formájában, mákkal, túróval, lekvárral, a diós tészta már ünnepélyes ebédnek számított. Kenyeret a családoknál hetente egy alkalommal készítettek és a pékhez vitték el megsütni. A népesebb családok hetente 2-3 db három-négykilós kenyeret fogyasztottak. Miután a munkáscsaládok elsősorban az étkezésnél tudtak takarékoskodni, éppen ezért e tekintetben pazarlás nem igen fordult elő. A ruházkodás is szerény körülményeket tükröz. A fiúk nyáron mezítláb jártak és chlottgatyát viseltek, a lányok szintén cipő nélkül, kartonruhát hordtak. Télen egy gyerek sem hiányzott az iskolából azért, hogy nem volt cipője. A lányok vasárnap bemberg-selyemből készült szoknyát viseltek, magas sarkú ünnepi cipővel. A munkásfiúknak is rendelkezésükre állt az ünnepi öltöny. Hétköznap foltos, viseltes ruházatot hordtak, de azok sohasem voltak piszkosak és rongyosak. Egész288
