Szili Ferenc: A cukorrépa termesztése Délkelet-Dunántúlon és a MIR Kaposvári Cukorgyára 1893-1948 (Kaposvár, 1986)

I. A cukorrépa termesztése Délkelet-Dunántúlon és a MIR Kaposvári Cukorgyára az I. világháború előtti évtizedekben

A cukorrépa-szerződések három egymástól elkülönült részre bonthatók: az első részben a gyár 13 pontban rögzítette a legfontosabb tudnivalókat, a követeléseket és az elvárásokat a termelőkkel szemben, akiknek az érdekeit csupán egy pontba sűrítették, Hasonló szellemben fogalmazták meg a szerződés kiegészítő részét „Általános határozmányok” címmel. Végezetül a „Termelési utasításiban tömören ismertették a cukorrépa-termesztés legfontosabb technológiai tudnivalóit. Az alábbiakban részletesen ismertetjük a szerződés első részét, pontok szerint, csak a lényeget sommázva."' A szerződésben mindenekelőtt meghatározták a területet kataszteri holdakban, majd a szerződés időtartamát, amelyet általában három évre kötöttek. A cukorgyár tervszerűen kívánta biztosítani a cukorrépa-szükségletét, éppen ezért egyéves szerződést csak azokkal a termelőkkel kötött, akik első ízben termeltek cukorrépát. Az egyéves szerződés kétségkívül ez esetben mindkét fél számára előnyösnek bizonyult, mivel a sikertelen termelés esetén a termelő megszabadult a súlyos tehertételtől, a cukorgyárnak pedig nem kellett a minőségileg gyengébb répát átvennie. A három évnél hosszabb szerződés viszont a gyárnak jelentett volna nagyobb kockázatot, mivel a ciklikusan jelentkező cukorválság hosszabb távon fixáras szerződést nem tett lehetővé. A cukorrépa-szerződésben megállapodtak:

1. A 100 kg répa árában, amelyből azonban 5%-°t túlsúly címen levontak. Vagyis a termelőnek 105 kg répát kellett adni, amit azonban a gyár csak 100 kg-ban számolt el. E szokatlan magatartást a cukorgyár igazgatósága azzal indokolta, hogy a tisztátalan cukorrépa átvétele a gyárnak tetemes károkat okozna.

2. A répaművelésre szerződött területet évenként 10%-kal lehetett növelni vagy csökkenteni, de ezt a szándékot a termelőnek minden esetben január 1-ig be kellett jelenteni az igazgatóságnak, jóváhagyás végett.

3. A cukorrépával bevetendő földnek a kiválasztását, valamint a cukorgyár répaművelési feltételeit a termelőnek el kellett fogadni.

4. A termelő kötelezte magát arra, hogy — kizárólagosan — csak a gyártól kapott cukorrépamagból termel. Az első vetéshez szükséges vetőmagot kát. holdanként 15 kg-ban állapították meg, kilogrammjáért 25 krajcárt számítva. A próbavetéshez szükséges vetőmagot a gyár ingyen szolgáltatta, de a május 31-ón túli pótvetés csalk a gyár beleegyezésével történhetett.

5. A termelő a cukorrépát csak a kaposvári cukorgyárnak adhatta el, abból más gyárnak nem szállíthatott, gazdasága részére semmit sem tarthatott vissza, még az esetben sem, ha a szerződésen túl nagyobb területet vetett volna be cukorrépával. A termelők többsége természetesen nem tartotta meg ezt az egyoldalú követelést, kiváltképpen azokban az években, amikor takarmányhiánnyal küszködtek.

6. A cukorgyár meghatározta a cukorrépa kiszedésének az időpontját, amely általában — a gyár üzeméhez igazodva — szeptember 1-movember 30-a között történt. A szeptember 1-ét megelőző, illetőleg a november 30-a utáni szedés külön megállapodás tárgyát képezte. A naponként szállítható répamennyiséget a gyár saját szükséglete szerint határozta meg.

7. Az egyezség tartalmazta a szállítás módozatait és a cukorgyárban történő minőségi átvételnek a feltételeit.

8. A répa minőségi vizsgálatánál a gyárnak jogában állt a 9—10%-náI kisebb Stammer- féle értékszámot mutató répa átvételét megtagadni.

9. A vasúti szállításnál elkövetett hibákért a termélő a vasútnak kártérítéssel tartozott.

10. A termelőt minden tiszta súlyú métermázsa cukorrépa szállítása után — az egyezségnek megfelelően — 35—40 kg szeletjárandóság illette meg. Ha annak értékét pénzben kívánta átváltani, az esetben csak 30%-ot kapott, mázsáját 10 krajcárral fizetve.

11. Ha tűzvész következtében a gyár üzemeltetését nem tudná biztosítani, az esetben is köteles a cukorrépa átvételére, de a széletjárandóságot csak részben kell fizetni.

12. A gyár minden ka taszt ralis hold cukorrépáért 30 korona előleget fizet, mégpedig két részletben, az első, illetőleg a második kapálás után, mindezért a termelőnek 4% kamatot kell fizetni a végleges elszámolás napjáig.

13. A felek szerződésszegés esetén kártérítést tartoznak fizetni.

Ha a nagytermelőkkel kötött cukorrépa-szerződéseket egymáshoz viszonyítjuk, érezzük a gyárnak azt a törekvését, hogy az lehetőleg minden szerződő féllel

28