Szili Ferenc: A cukorrépa termesztése Délkelet-Dunántúlon és a MIR Kaposvári Cukorgyára 1893-1948 (Kaposvár, 1986)
III. A cukorrépa termesztése és a MIR Kaposvári Cukorgyára az 1929-33. évi gazdasági világválságtól a II. világháború végéig
l'Orgyáraknak nem kedveztek. A MIR és a régióban lévő nagybirtokosok egyaránt felismerték a cukorrépa termesztéséből és a cukorgyártásból származó kölcsönös előnyöket és lehetőségeket. A somogyi nagybirtokosok számszerű fölénye, valamint politikai befolyása szinte kizárta azt a lehetőséget, hogy az újonnan alapítandó cukorgyárat esetleg Tolna, vagy Baranya megyében építsék fel. Mindamellett el kell ismernünk, hogy a cukorgyár alapítása szempontjából a feltételek Somogy megyében voltak a legjobbak. A cukorgyárakat Magyarországon elsősorban a nagybirtokokra alapozták, márpedig Somogy megyében az 1895-ös mezőgazda- sági üzemstatisztika szerint a szántóterület 57%-a nagybirtokosok kezében volt. A cukorrépa termesztéséhez és a cukorrépa feldolgozásához szükséges olcsó munkaerő is rendelkezésre állt. Az 1900. évi népszámlálás szerint Somogy megyében élő 345 586 főből, 113 731 cseléd és mezőgazdasági munkás volt. A cukorrépa feldolgozásához nélkülözhetetlen jelentős vízmennyiséget pedig a gyártól szinte kartávolságnyira lévő Kapos folyó biztosította. Az 1860—1872 között kiépülő vasútvonalak így a déli vasút, a Dráva mentén húzódó Pécs-Barcs-Kani- zsa vasútvonal, valamint a Budapest—Dombóvár—Kaposvár—Gyékényes főközlekedési vasútvonal lehetővé tette, a régióban lévő nagymányoki, szászvári és a Pécs környéki szenek és a cukorrépa olcsó és gyors szállítását. Az objektív feltételek tehát adottak voltak, a MIR és a város, valamint a megye vezetői pedig kezdettől fogva harmonikusan együttműködtek. A sajtóban és a Gazdasági Egyesületben agitációt fejtettek ki a cukorrépa-szerződések előkészítése érdekében. A MIR vállalatok telekvásárlási igényeit a város vezetői maximálisan kielégítették. A város vezetői ezekből a pénzösszegekből, valamint a cukorgyár által évenként fizetett tetemes adóból felvásárolták a szükséges telkeket a telekspekulánsok elől és ez által olyan városrendezési tervet tudtak megvalósítani, amellyel évtizedekre megalapozták Kaposvár urbanizációs arculatát. A MIR vállalatok jelentős szerepet játszottak a város urbanizálódásában, tá- gabb értelemben pedig az egész régió fejlődésében. A kaposvári béruradalom volt az első valóban korszerű, tőkés mezőgazdasági nagyüzem Délkelet-Dunántúlon, melynek jelentősége és gazdasági hatása a megyén túlmutatóan is érvényesült. A cukorrépa termesztésével szükségszerűen együttjáró iparszerű termelést és annak technológiáját itt honosították meg és nem kis szerepet játszott abban, hogy az néhány éven belül a nagybirtok-üzemekben is általánossá vált. A cukorrépa termesztésével együttjáró intenzív gazdálkodás a táj arculatát is megváltoztatta, a gabonafélék mellett egyre több cukorrépát és egyéb ipari növényt termesztettek. Ez volt a mezőgazdaság első gépesítési korszaka, amely gazdasági jelentőségén túl társadalmi következményekkel is járt, így többek között az uradalmakban az iparos-munkások létszáma megnövekedett. Az uradalmakban a munkásság szerkezete is átalakult, a cukorrépa termesztése a mezőgazdasági napszámosok tízezreinek biztosította az aratás és cséplési munkákon túl most már hosszabb időtartamra is munkát. A Felvidékről, a ,,Viharsarok”-ból, Zala és Vas megyékből érkezett sommástömegek is találtak itt munkalehetőséget. A béruradalom a cselédéletmód átalakulását is elősegítette. Cselédházai korszerűbbek voltak, mint a tőkehiánnyal küszködő egyházi és önkezelésű nagybirtok-üzemekben. Kevésbé voltak túlzsúfoltak, a pusztákba bevezetett villany- és vízvezeték pedig az egészségesebb élet feltételeit teremtette meg. A béruradalommal több tucat község volt határos, amelyekben a parasztgazdaságok is átalakultak, különösen az állattenyésztés tekintetében, de közülük jóné- hányan - elsősorban a Kapos völgyében a cukorrépa termesztésével is kísérletez253
