Szili Ferenc: A cukorrépa termesztése Délkelet-Dunántúlon és a MIR Kaposvári Cukorgyára 1893-1948 (Kaposvár, 1986)

III. A cukorrépa termesztése és a MIR Kaposvári Cukorgyára az 1929-33. évi gazdasági világválságtól a II. világháború végéig

80. táblázat

Tulajdonos

Helység

A gazdasági vasút hossza km

1. gr. Andrássy Sándor

Szentmihályfalva

13

2. gr. Apponyi Károly

Pálfa

15

3. Bischitz Sándor

Majsa

6

4. br. Biedermann Rezső

5. Eszterházy hitbizomány

Szentegát

Alsóleperd

Felsőleperd

Nosztány

Mászlony

Tüskepuszta

25

25

6. Főhercegi uradalom

Sátoihely

25

7. Fischer Jenő

Csoboka

6

8. gr. Jankovich Bésán Endre

Buzsák

3

9. br. Kornfeld Móritz

Felsői rec

15

10. hg. Montenuovó Nándor

Németbóíy

8

11. Mándy Sándor

Szentlőrinc

7

12. Magyar Kegyes Tanítórend

Hetény, Göille stb.

18

13. Magyar—Német Mezőgazdasági

Rt. Somogyvár

8,5

14. gr. Széchenyi Bertalan

Feisősegesd

8

15. Somssich Miklós

Sáld

7

16. őrgr. Palilavicini György

Mosdós-Nagy berki

8

17. Pécs Egyházmegyei és Kenderipar Püspökpuszta

3

18. Veszelei Zsigmond

Nagykonda

4

19. Vásárhelyi Ernő

Ádánd

8

Összesen:

212,5

A mezőgazdasági vasutak és a gyár rekonstrukciói között is láthatunk bizonyos összefüggéseket. A gyár kapacitásának a növekedésével szükségszerűen fejleszteni kellett a gazdasági vasúthálózatot, mivel csak így lehetett biztosítani a gyár növekvő répaszükségletét. A fenti 19 nagybirtok-üzem gazdasági vasúthálózata nélkül az 1929. és 1930. évi rekonstrukció nem lett volna kifizetődő. A MÁV vasútvonalain a gyár által igényelt répának csak egy részét lehetett szállítani. Noha a gazdasági vasutak építése jelentős anyagi áldozatot igényelt mind a gyárnak, mind pedig a nagybirtok-üzemeknek, az mégis rentábilis volt. A MIR béruradalom gazdasági kisvasútjának a forgalmáról és a tonnakilométer teljesítményéről az 1929-1943 közötti években részletes tájékoztatást kapunk a 8. sz. grafikonból.523 A mezőgazdasági termékek mennyisége, amelyet tonnakilométerrel jelöltünk, láthatóan fordítottan aránylott a szállítási költségekhez. A termékszállítás ilyen nagymérvű csökkenését elsősorban a cukorrépa-termesztés redukálásával magyarázhatjuk, a költségek nagyarányú növekedését pedig gazdasági világválság egyik negatív következményeként. A cukorrépa-termesztő bázisgazdaságokból az egyre növekvő répamennyiséget a hagyományos módon és a hagyományos eszközökkel már nem lehetett volna elszállítani.

Még a harmincas években is emlékeztek - a béruradalomban - azokra az időkre, amikor ,,80-90 ökör elhullott, naponta a szállítás befejeztével a lesán- tult ökröket kocsin kellett hazaszállítani”.524

A gyár egyik vezetője - 1936-ban - megelégedve jelentette a központnak,' hogy a rekonstrukció óta a gyár úgy működik mint egy óramű, amelyet elsősorban annak tulajdonított, hogy a répatermesztő uradalmak többsége már gazdasági vasúttal rendelkezett, és így a gyár kívánságára mindig annyi répát tudtak szállítani,

239