Szili Ferenc: A cukorrépa termesztése Délkelet-Dunántúlon és a MIR Kaposvári Cukorgyára 1893-1948 (Kaposvár, 1986)
III. A cukorrépa termesztése és a MIR Kaposvári Cukorgyára az 1929-33. évi gazdasági világválságtól a II. világháború végéig
A kimutatásból láthatóan az adósok csaknem mindnyájan bérlők voltak, személyenként és együttesen is jelentős pénzösszeggel tartoztak. Az agrárválság közülük jónéhányat a csőd szélére sodort. Hogy egyénenként mennyire volt stabil, vagy pedig instabil a gazdasági helyzetük, azt az alábbiakban bemutatjuk. A cukorrépa-termelők pénzügyi helyzete a gyári felmérés alapján302 1. Dőry Hugó, vagyonilag még jó 2. Lichtenstein Mór, most még jó 3. Gereby Imre, gyenge 4. Plesch Frigyes, még jó 5. dr. Stern Árpád, gyenge 6. Péter Lajos, gyenge 7. Magyar—Német Mezőgazdasági Rt., gyenge 8. Deutsch József, gyenge 9. Birczk Ernő, rossz 10. Fehér Imre, rossz 11. Lengyel József, rossz Ez a felmérés még a válság kezdetén készült, a tényleges helyzet a későbbiekben még ennél is szomorúbb képet mutatott. A nemzetközi, de a hazai viszonyok sem voltak biztatóak sem a cukoripar, sem pedig a cukorrépa-termesztők szempontjából. A Magyar Cukorrépa-termelők Országos Szövetsége 1931. október 18-án újjáalakult és az 5220/1931. ME számú rendelet értelmében megkezdte érdekvédelmi működését, de a kiszolgáltatott termelők érdekeit — a válság éveiben — csak mérsékelten tudta képviselni, pedig a termelők elégedetlensége országosan is megmutatkozott. Ezúttal az Új-Somogy című lap 1931. szeptember 29-i cikkére utalunk, amely a földbérlők Kaposvárott tartott üléséről számolt be. A cukorrépatermesztők itt is tiltakoztak a kiszolgáltatottságuk miatt, egyben sérelmesnek tartották, hogy a gyárosok a tehertételeket egyoldalúan a termelőkre kívánják áthárítani, jóllehet 20 millió pengő nyereséghez jutnak azáltal, hogy a belföldön értékesített cukrot magasabb árért adják a fogyasztóknak.303 A tiltakozásokkal azonban nem lehetett megakadályozni a területi redukciókat, amelyeket a gyárak végre is hajtottak. Személyenként meghatározták a termelhető répa mennyiségét, az átvehető répa beváltási árát, a répamag költségeit, az előleget és az egyéb feltételeket is. Ezekben az években mellőzték azokat a termelőket, akik ellen végrehajtást foganatosítottak.30'1 A 30-as évek végén a konjunktúra jelei már mutatkoztak. A Cukorrépa-termelők Országos Szövetsége 1938 januárjában elkészített tervezetében már radikálisabb követelésekkel lépett fel, bírálva az eddigi szerződések tartalmát, többek között méltánytalannak tartotta, hogy a termelőknél az átadható répa mennyiségét rögzítették és nem a területet, így minden kockázatot a termelőknek kellett vállal- niok. A szeletjárandóságnál kifogásolta az alacsony szárazanyag-tartalmat és az átvehető szelet mennyiségét is. Ugyancsak radikális követelést tett a répa szállításával és átvételével kapcsolatosan.305 E tekintetben alapvető változások csak a második világháború éveiben történtek, amikor is a gyárak jelentős engedményekre kényszerültek, miközben a cukorrépa-termesztés feltételei egyre rosszabbodtak. Ugyanis mind jobban emelkedtek a munkabérek, mind érezhetőbbé vált a munkaerőhiány, de az ipari növények - napraforgó, ricinus, len, dohány stb. - rendeleti úton szabályozott kényszertermelése, meg még a szeszgyárak és más ipari vállalatok versengése sem kedvezett a cukorrépa-termesztésnek. Az uradalmak a 220
