Szili Ferenc: A cukorrépa termesztése Délkelet-Dunántúlon és a MIR Kaposvári Cukorgyára 1893-1948 (Kaposvár, 1986)
III. A cukorrépa termesztése és a MIR Kaposvári Cukorgyára az 1929-33. évi gazdasági világválságtól a II. világháború végéig
66. táblázat A cukorrépatermesztés és a cukorgyártás fontosabb adatai Közép-Európában 7932/33-7938/39-es években Ország Cukorrépa- termés a 7 év átlagában A gyártott cuk or meny- nyisége Ebből külforga- lo mban értékesítve Ipari takarmány fo gyasztásra Maradt belföldi fo gyasztásra Egy főre juta é vi átlag kg e zer mázsa Magyarország 9 415 1117 172 20 925 10,40 Csehszlovákia 42 500 5500 2050 50 3400 21,90 Ausztria 11 600 1430 25 35 1420 20,80 (1600) (1590) (23,55) Románia 5 450 650 30 10 670 3,54 (985) (1005) (5,32) Jugoszlávia 5 500 700 — 10 690 4,72 Bulgária 1 900 220 — 5 215 3,41 Amíg Magyarország népességének a cukorfogyasztása közepesnek mondható, addig Ausztriáé és Csehszlovákiáé már közel áll a nyugat-európai színvonalhoz, amely 20 és 50 kg között ingadozott országonként. Németországban 22—24 kg, Angliában pedig 42-45 kg volt az egy főre jutó cukorfogyasztás évenként.489 4. A cukorgyárak kartellegyezményei a két világháború között A trianoni békeszerződést követően a cukorgyárak között — az előzőleg — megkötött egyezményeket is módosítani kellett, mivel az országhatárokhoz közel levő gyárak rayonjainak egy része a megszállt területekre esett, és így ezek a gyárak répaterületeik jelentős részét elvesztették. Az országtól elcsatolt cukorgyáraknak pedig voltak olyan répaterületei, amelyek továbbra is Magyarországhoz tartoztak, azokat pedig fel kellett osztani. A 20-as évek elején — éppen a fentiekből adódóan — kiéleződött a harc a cukorgyárak között, mely végül is csaknem ,,ré- pahábcrúhoz” vezetett. Az ellentéteket fokozta, hogy az előzőén megállapított cukoreladási egyezmény volt még érvényben, amely szerint a gyárak csak olyan százalékban részesülhettek a belföldi fogyasztók felosztásában, ahány százalékkal a cukortermelésben részesedtek. A répaharc hevességére jellemző, hogy az egyes gyárak a másik termelőit a legkülönbözőbb kedvezményekkel - hosszú lejáratú kölcsönök, gazdasági vasútépítések, pénzösszegek adományozása - igyekeztek elszerződtetni. A répaháború 1924-ben érte el a tetőpontját, amelyet az 1925 februárjában megkötött ötéves répa- és cukoregyezmény zárt le. A répaegyezmény a répaszerződtetést úgy szabályozta, hogy a gyárak csak azokkal a termelőkkel köthettek szerződést, akik az egyezmény megkötése előtt nem voltak másik gyárnak a termelői. 213
