Szili Ferenc: A cukorrépa termesztése Délkelet-Dunántúlon és a MIR Kaposvári Cukorgyára 1893-1948 (Kaposvár, 1986)
III. A cukorrépa termesztése és a MIR Kaposvári Cukorgyára az 1929-33. évi gazdasági világválságtól a II. világháború végéig
darab kocával. A régi ,,Big White” típusú kocákhoz a fornai gazdaságtól 50 darab első osztályú, nagy szaporaságú kocákat vásároltak. E fajtának jellegzetes sajátossága volt a rövid láb és a hosszú törzs. A kocákhoz a mezőhegyesi „Big White” kanokat használták, ezekkel kívánták a kocaállomány minőségét javítani. A juhtenyésztés volt az állattenyésztés legrégibb ágazata, már Freystödtler bérlő idejében is jó híre volt a birka tenyésztésének. Megemlítjük, hogy Paul de Kruif: Mikrobenjager című könyvében, Pasteur juh-oltási kísérleteivel kapcsolatban már írt a bérlet magas szintű juhtenyésztéséről. 1935-ben a juhászat 826 darab anyából, 229 darab éves jerkéből, 276 darab jerkebárányból, 27 darab tenyészkosból és 31 darab kosbárányból állott. A tenyészirány a nagytestű, szarvatlan fésűs, a pepineria, törzskönyvezve volt és a hivatalos adatok az alábbiakat mutatták: 1934-ben 205 darab törzskönyvileg ellenőrzött anyaállat után 1278 kg gyapjú, á. 6,24 kg. 1935-ben pedig 201 darab anyaállat után 1041 kg, á. 5,08 kg gyapjút nyertek.480 A tenyészkosok átlagos gyapjúhozama 1934-ben 7,50 kg, 1935-ben pedig 7,07 kg volt. A béruradalom lóállománya túlnyomórészt kis- és középtestű belga lovakból állott. Két kerületben, Somodorban és Toponáron „egyezményes ménest” létesítettek, amelyekben az államtól bérelt eredeti import belga méneket használták. Az egyezmény értelmében a kétéves méncsikókat - ha az megfelelő minőségű volt — az állam 1600 pengőért vásárolta meg. A 30-as évek elején a versenylovak tenyésztését is szorgalmazták, tisztilovak részére amerikai kancákat vásároltak, a csikókat pedig a piacon értékesítették. e) Az elveszett lehetőségek A tanulságok levonása érdekében nemcsak a gazdasági és a társadalmi folyamatokat, a törvényszerűségeket kell elemezni, hanem a valóságot, a lehetőségek egyikét is szembesíteni kell a meg nem valósult lehetőségekkel. A vizsgálódáshoz e módszert azért választottuk, mivel a béruradalom terméseredményei — intenzitásának foka regionálisan, de országosan is - szinte imponálóak voltak. Az eredmények alapján hajlamosak lehetnénk arra, hogy kijelentsük, hogy e mezőgazdasági nagyüzem már a termelés optimális szintjét elérte, vagy pedig megközelítette. Ez azonban korántsem volt így, mivel a béruradalom eredményei, a fejlettebb nyugat-európai tőkés országok gazdálkodási szintjéhez viszonyítva, már jóval szerényebbek voltak. A lehetőségek szembesítése a tényekkel korántsem jelent könnyű feladatot, mivel a kutatók általában nem rendelkeznek olyan típusú forrásokkal, amelyek e vizsgálatokhoz szükségesek. A gazdasági szakemberek többnyire a már megvalósult eredményekről mondanaik véleményt, a lehetőségek elemzését szemérmesen elhallgatják és inkább az utókorra hagyják. Eszenyi József, a béruradalom jószágigazgatója azonban azon kevesek közé tartozott, aki fel tudta mérni az elsikkadt lehetőségeket is/'81 Éppen ezért a továbbiakban ismertetjük a béruradalom gazdálkodásának negatív vonásait is, mivel így teljesebb képet kapunk róla, de a magyar mezőgazdaság vizsgálatához is hasznosítható szempontokat kaphatunk. Mindenekelőtt megemlítendő, hogy a gazdasági kerületek adottságai és lehetőségei nem voltak minden esetben szinkronban az igényekkel. A toponári kerület túlméretezettnek tűnt, de a sokrétű feladatok — a fürjteleki szőlő, a sántosi sertéshizlalda és a cukorrépa intenzív termesztése - is megnehezítették az irányítását. 202
