Szili Ferenc: A cukorrépa termesztése Délkelet-Dunántúlon és a MIR Kaposvári Cukorgyára 1893-1948 (Kaposvár, 1986)
III. A cukorrépa termesztése és a MIR Kaposvári Cukorgyára az 1929-33. évi gazdasági világválságtól a II. világháború végéig
Az „albérletbe adásnak" azonban hátrányai is voltak, a saját kezelésben levő területeknél a holdankénti rezsi lényegesen megemelkedett a költségszámlának kevesebb szántófölddel történő elosztása miatt. A rezsit azonban csak az intenzi- fikálás megszüntetésével lehetett csökkenteni, amely szükségszerűen a termés- eredmények csökkenését is előidézte volna. Ugyancsak megemlítendő az a bizonytalanság is, amely az „albérletbe adás" következtében fellépett. A kerületvezető tisztek körében nyugtalanság volt észlelhető, csökkent a munkafegyelem, de az irányítás sem volt megfelelő. A márcadói kerületben csak novemberben vetették el a búzát. Nyiresen pedig minden tavaszi veteményt tavaszi szántásba vetettek. A kapkodó intézkedések, a stabilitás hiánya, a munkahely elvesztésének lehetősége olyan légkört teremtett, amely már a gazdálkodás eredményességét fenyegette. 1928—31. között az évi átlagveszteség — a holt felszerelési tárgyak leírása nélkül — 1 millió pengő volt. Ilyen nagy összegű veszteséget — csupán az „albérletbe adással”, amely végső fokon az átszervezésnek csak egyik eszköze volt - felszámolni nem lehetett. Ezért a vezetőknek az átszervezés egyéb lehetőségeit is keresniük kellett. c) Növénytermesztés Az előzőekben már érintettük, hogy a művelési ágak részesedési arányai önmagukban még nem határozhatják meg egy nagybirtok-üzem fejlettségi szintjét. A növénytermesztés struktúrája, a kataszteri holdankénti átlagtermések, a redukált szántóra jutó számosállat-sűrűség, a műtrágyák használata, a gépesítés szintje azonban már az intenzivitás pontosabb mérőeszköze. Mindezeket figyelembe véve a béruradalmat igyekszünk sokrétűen megvizsgálni, keresve a választ az egy évtized alatt bekövetkezett változásokra, azok okaira és következményeire is. A növényi kultúrák vizsgálatánál érzékelhetjük, hogy a MIR béruradalma nem csupán a cukorgyári „célgazdaság" funkcióját töltötte be, hanem annál lényegesen több volt. A cukorrépa részesedési aránya — noha országos mércével mérve is magas volt - gazdasági kerületekben nem játszott meghatározó szerepet, mivel az összterületnek csupán 1/5-öd, 1/6-od részét vette csak igénybe. Mindezek ellenére a cukorrépa termesztése alapvetően meghatározta a növénytermesztés szerkezetét, az egyéb ipari növények nagyobb arányú termesztését - éppen a munkaigényessége miatt - nem tette lehetővé, de bizonyos fokig a takarmánynövények termesztését is behatárolta. A cukorrépa területe az 1920-as évek közepétől 1929-ig jelentősen növekedett, 1930-tól azonban igen nagy ütemben csökkent. Amíg 1928- ban 2258 kát. holdon termesztettek cukorrépát, vagyis a szántóterület 17,3%-án, addig 1936-ban már csak 1388 kát. holdon, vagyis az összterületnek 11,7%-án. Amíg a vizsgált időszakban Magyarországon a nagybirtok-üzemekben a szántó- területnek közel 60%-án termesztettek gabonaneműeket, addig a béruradalom különböző kerületeiben a búza és az egyéb kalászosok részesedési aránya a vetésforgóban csupán 41-44% között volt. Közismert, hogy a gabonaneműek magas részesedési aránya a nagybirtok-üzemek extenzivitását jelezte. A húszas években a búza gazdaságos termesztését az alacsony önköltség, tehát a piaci és a termelési költségek magas különbözeié biztosította, így annak termesztése a mezőgazdaság egyik legjövedelmezőbb ágává vált. Az 1929-33-as gazdasági világválság a gabonaárak rendkívüli zuhaná195
