Szili Ferenc: A cukorrépa termesztése Délkelet-Dunántúlon és a MIR Kaposvári Cukorgyára 1893-1948 (Kaposvár, 1986)
II. A cukorrépa termesztése és a MIR Kaposvári Cukorgyára, az első világháború és az 1929-33. évi gazdasági világválság közötti évtizedekben
Kaposvári cukorgyárra vonatkozó Termelési év Az alkalmazott gőzgépek Munkásszemélyzet a kampányban száma HP férfi % nő % együtt % 1914—15 17 995 580 100 129 100 709 100 1915—16 17 995 324 55 . . 145 112 459 64 1916—17 17 995 307 52 192 148 499 70 1917—18 17 995 233 40 148 114 381 53 1918—19 17 995 330 56 130 100 460 64 1919—20 17 995 370 63 86 66 456 64 A gőzgépek száma és a rendelkezésre álló lóerő tekintetében 1914. és 1919. között nem történt szinte semmi változás. A kaposvári cukorgyárban — alapításától kezdve - munkaerőhiány nemigen fordult elő, a gyár vezetői a kampányokban szükséges munkásokat viszonylag könnyen biztosították. Az ipartalah Kaposvár növekvő munkaerőpiaca, valamint Délkelet-Dunántúl — érintett három megyéjének — túlnépesedett falvai és pusztái mindenkor biztosították a gyár munkaerő-szükségletét. A háború azonban éppen ezt a forrást apasztotta el, olyan helyzetet idézett elő, amely a gyár vezetőit is váratlanul érte. Nem csupán a munkáslétszám csökkenésével kellett szembenézniük, hanem annak minőségi visszaesésével is. A mennyiségi és minőségi visszaesés a kampányokban és a kampányokon kívül egyaránt kimutatható. A gyár a kampányokban foglalkoztatott férfi munkásoknak 50%-át elvesztette. A női munkaerő magas aránya nyilvánvalóan ezzel függött össze, velük próbálták pótolni a katonai szolgálatot teljesítő munkásokat. A hadifoglyok tömeges alkalmazása is - 1916-tól - általánossá vált, így a szakképzetlen, a répa feldolgozásában és a cukorgyártásban járatlan munkások álltak csak a gyár rendelkezésére. A munkáshiány elsősorban a kampányok időszakában érződött leginkább, de az előkészületi és a karbantartási munkálatokat sem tudták kellőképpen elvégezni. A feldolgozott répa mennyisége még az országos átlagnál is rosszabb képet mutatott, 1919—20-as évben pedig szinte minimumra redukálódott. A kérdés az, hogy a kaposvári cukorgyár e válsághelyzetből hogyan találta meg a kiutat, a cukorgyár korszerűsítésével fel tudott-e zárkózni a technikailag magasabb szinten álló gyárakhoz? A kaposvári cukorgyárban előállított cukqr minőségét a Cukorgyárosok Országos Egyesülete már_g háború előtt is több ízben kifogásolta, főleg a külföldi vevők miatt, akik a nemzetközi piacokon a jobb termékek beszerzésére törekedtek. A kaposvári cukornak azonban nemcsak export elhelyezési nehézségei voltak, hanem a növekvő konkurrencia következtében a hazai piacon is egyre nehezebben lehetett eladni - a minőségileg kifogásolható — termékeket. A háború tartama alatt e kérdés átmenetileg ugyan lekerült a napirendről, mivel a cukorhiány következtében a gyengébb minőségű cukrot is tudták értékesíteni. 1920-tól a cukorár szabadforgalma, valamint a jó minőségű cseh importcukor ismét időszerűvé tette a magyarországi cukorgyártás minőségi javítását. A nagykereskedők, de a vidéki kisebb kereskedők is szóban és írásban egyre gyakrabban kifogásolták a cukor minőségét, ragaszkodva a tiszta fehér cukorhoz, hangoztatva, hogy a vevők igényesebbek lettek és így inkább a külföldi árukat vásárolják. Az Országos Cukorbizottság 1921. március 21-én figyelmeztette a részvénytársaságot, hogy a kaposvári és a mezőhegyesi cukorgyárak — éppen az elhelyezési nehézségek miatt - a tiszta cukor előállítására törekedjenek, ameny174
