Szili Ferenc: A cukorrépa termesztése Délkelet-Dunántúlon és a MIR Kaposvári Cukorgyára 1893-1948 (Kaposvár, 1986)
II. A cukorrépa termesztése és a MIR Kaposvári Cukorgyára, az első világháború és az 1929-33. évi gazdasági világválság közötti évtizedekben
Az 1915—16. évi termelési kísérleteknek ismételten az volt a céljuk, hogy összehasonlító kísérleteket végezzenek az ismertebb répafajták, valamint a bánkúti és mezőhegyesi cukorrépafajták minőségi és mennyiségi tulajdonságait illetően. Ugyanis egy év tapasztalataiból kockázatos lett volna messzemenő következtetéseket levonni. Ez alkalommal mindegyik kísérleti telepen 1 — 1 kát. holdból álló 15 parcellát használtak fel a kísérletek elvégzésére. Bár egyazon répafajtánál is mutatkozott — az előző évekhez viszonyítva — szóródás, mind a minőség, mind pedig a mennyiségi sorrend tekintetében, mégis azt tapasztalhattuk, hogy a legjobb minőségű répáknál volt a legkisebb a szóródás. Végeredményben megállapítható, hogy a Buszczynsky és Lazynszki répa az agyagos talajban minőségileg kiváló eredményt ért el, a televényes sántosi talajban azonban a cukortartalma már gyengébb volt. Ugyanakkor mennyiségileg úgy az agyagos, mint a televényes talajbar) is a 12—13. helyre szorult. A mennyiségi és minőségi mutatókat együttesen tekihtve, a Heine KI. w, a Rabbethge és Giesecke, valamint a Maurus Deutsch répafajták állottak az első helyeken. A Bánkúti-féle cukorrépa az agyagos talajban terméshozam tekintetében az utolsók között volt, de a minősége is csak középszerűnek mutatkozott. A sántosi kísérleti parcellákon a minőségi sorrendben azonban már előbbre tört — a televényes talajban —, a terméshozama egészen kiváló volt. A ménesbirtoki cukorrépafajta mindkét kísérleti telepen csak gyenge közepes eredményeket produkált. 1917-ben a Dippe-féle répával kezdtek kísérletezni, megemlítendő, hogy a minőség és a mennyiség tekintetében e répafajtánál jelentős volt az ingadozás. Az 1917. évi adatok egyébként az addig levont konzekvenciákat még inkább megerősítették. A továbbiakban a cukorrépa-termesztési kísérletek aszalói és sántosi telepein végzett kísérletek összesített adatait ismertetjük.427 43. táblázat Év Helység A fejlődési időszakban a répa cukorta rtalma A szállítási időszakban a répa cuikorta rtalma Átlagtermés kát. holdanként q-ban 1914 Aszaló 14,72 15,19 143,09 Sántos 15,15 15,59 119,88 1915 Aszaló 14,53 14,80 118.42 Sántos 14,66 15,33 28,08 1916 Aszaló 15,42 16,98 120,19 Sántos 15,72 16,19 178,32 1917 Aszaló — 15,36 103,89 Sántos 17,55 17,55 106,51 Az összesített adatok is azt igazolják, hogy a répa cukortartalma a 4 év során statikus képet mutatott az aszalói telepen 14-15% között, a sántosin valamivel magasabb, 15-16% között ingadozott, eltekintve az 1917-es évtől, amikor is a cukortartalom 17,55%-ig emelkedett. A terméshozam tekintetében már nagyobb volt az ingadozás. Az 1915. évi adatok összehasonlításától azonban el kell tekintenünk, mivel Sántoson az esőzések következtében jónéhány parcella víz alá került. Az országosan is jelentős aszalói és sántosi kísérletek 1917-ben fejeződtek be, az első világháború nehézségei nem tették lehetővé a kísérletek további folytatását. A cukoripar 20-as évek közepéig elhúzódó válsága, a társadalmi, a gazdasági és a* politikai konszolidáció hiánya következtében a cukorrépa-termesztés lehetőségei is korlátozottak voltak. Ilyen körülmények között az egyéni kezdeményezések, a tudományos jellegű kísérletek egyaránt háttérbe szorultak, várva * \ i 162
