Szili Ferenc: A cukorrépa termesztése Délkelet-Dunántúlon és a MIR Kaposvári Cukorgyára 1893-1948 (Kaposvár, 1986)

II. A cukorrépa termesztése és a MIR Kaposvári Cukorgyára, az első világháború és az 1929-33. évi gazdasági világválság közötti évtizedekben

mánybiztos állásáról lemond és helyébe szocialista kormánybiztost nem neveznek ki".1'0 Egyben kétnapos általános sztrájkot rendelt el, minek következtében a gyárban és a malomban is megszűnt a munka, a pénzintézetek és a bankok is bezártak. Egész nap tüntető tömegek járták az utcákat a népőrség és a katonaság részvételével. E baloldali demonstráció kétségkívül Nagyatádi Szabó István miniszter- elnök ellen irányult, aki szűkebb hazájába, Somogyba a forradalmi balratolódást jött megakadályozni. Nagyatádi március 10-i magatartását és politikai kompromisz- szumát elsősorban azzal magyarázták, „hogy a szocialisták még útközben presz- sziót gyakoroltak a miniszterre”.3'1

Köztudott, hogy Hamburger is ekkor jött — rövid időn belül már harmadízben — Kaposvárra és elképzelhető, hogy igyekezett Nagyatádit mind a szocializálás érdekében, mind pedig a kisgazdapárti főispán lemondása tekintetében befolyásolni. A beszélgetés tartalmára vonatkozóan nincsenek dokumentumaink, de mindenesetre elképzelhető, hogy Hamburger érvei Nagyatádit elgondolkoztatták. Ma már az sem rekonstruálható, hogy a Taszárra eléje siető híveinek küldöttsége hogyan referált a kaposvári eseményekről, valószínűleg óvták a minisztert attól, hogy Kaposvárra menjen. Nagyatádi tehát tudta, hogy mit vállal, de azt is tudta, hogy mit veszíthet, ha a népgyűlésen nem jelenik meg. A jelentés szerint a minisztert még így is meglepte az ellendemonstráció, rövid beszédében azonban azt hangsúlyozta, „hogy lejövetelének célja nem egyéb, minthogy a kisgazdák földhöz jussanak".3'2 E kijelentésével a szociáldemokrata tüntetőkkel farkasszemet néző több ezer kisgazdapárti résztvevőt sikerült lecsillapítani, de beszédének hatására a szociáldemokraták is megnyugodtak, mivel Nagyatádi azt is hangoztatta, hogy „a szoc. dem. párt ezen ideiglenes intézkedését — már mint a termelőszövetkezeteket — egyelőre megnyugvással fogadja".1"

Nagyatádi politikai pályafutását — ezen belül 1918-as 1919-es magatartását — már többen elemezték. Az ellenforradalmi korszak politikusai és történészei kaposvári szerepléséért elmarasztalták, hangoztatva, hogy elárulta a parasztság ügyét. A marxista történetírás — eltekintve Király István legutóbbi tanulmányától — sem méltatta kellőképpen e tragikus parasztpolitikusnak erényeit és nem vette észre, hogy 1919 márciusában politikai pályájának valóban a zenitjére ért.3'/' Csak a becsapott, a kisemmizett, a politikailag korrumpálódott parasztvezért látták benne és nem vették tudomásul múltjának valós értékeit, amelyeket a történeti irodalomból ugyan könnyű volt száműzni, de a magyar parasztság nemzedékei számára halála után is progresszív példát jelentettek. Amíg a hivatalos történelemszemlélet Nagyatádiban csak a negatívumokat látta meg, addig ennek talán reakciójaképpen a napi történeti tudatban a politikusnak csak a pozitív érdemei tükröződtek, így a Nagyatádiról alkotott hivatalos és a parasztság által kreált kép is hamis volt. E helyütt nincs szándékunkban Nagyatádi portréját részletesen megrajzolni, csupán a jobbról és balról egyaránt bírált március 10-i kaposvári szereplését kívántuk érinteni, mivel a vizsgált kérdéssel is összefügg.

Nagyatádi tehát ama bizonyos ominózus nagygyűlésen nem árult el senkit és semmit, elveit nem adta fel — a párt agrárprogramját vallotta. A helyzetet gyorsan áttekintve és bölcsen mérlegelve, a pártpolitikai szenvedélyeket igyekezett lecsillapítani. E magatartásával sikerült megakadályozni egy tömegvérengzést, amelynek a lehetőségei ugyancsak megvoltak. Mert mit is tett lényegében? Változatlanul kitartott a földreform elve mellett, ezzel megnyugtatta saját pártjának híveit, de az ellenzéket is kielégítette azzal, hogy nemcsak mint pártvezér, hanem mint miniszter is tudomásul vette a termelőszövetkezetek létét. Hogy mennyi volt ebből meggyőződés, illetve a kompromisszum, az vitatható, mindenesetre elképzelhető 136